Túlnőttem minden földi harcon.
Nem érdemes!
Az a bölcs, aki félre áll és
Nyugtot keres.
Szívemnek szebb is így az álma.
Úgysem születtem rossz csatákra.
Annak való,
Kinek bevesz a begye mindent,
ha rossz, ha jó.
Én, - óh hatalmas nagylegények.
Holtig már másképp is megélek
S nem akarok
Oly nagyra nőni, min ti vagytok,
Ti rossz nagyok.
Nekem jó így is, ily kicsinykén.
Akad még, azt hiszem, aki szintén
Ilyen maradt
S nem átall velem játszadozni
Az ég alatt.
A nagyok, tudom, mosolyognak,
Hogy csókokat dobok a holdnak.
Mit se bánom!
Hisz a kisded boldogok csak
E világon.
E világon s a másvilágon.
S ha odaérek, azt se bánom.
Ott kiderül
Majd végre, hogy ki lesz az Isten
Jobbja felül.
Forrás: Vigilia VIII.
évf. 1942. február
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése