Mint a felhők az égről elsuhannak,
úgy tűnik el minden e tájról,
úgy suhan sugara a napnak
s lehullik a gyümölcs a fáról.
Az erdőkre ráül az őszi pára,
sárgálló hold ül rá a kertre,
s szeptember első hajnalára
dértől kezd csillogni a körte.
Megszelídül a nyári napfény,
csillagok szikráznak az éjben,
susog a házfalon a repkény,
levele elröppen a szélben.
Rejtegeti a fénylő őszben
Véres gyümölcsét a som,
hajló bokra alatt tűnődtem
egykor a futó Szamoson.
Aminek eddig suhogó botját
ismertem, ismerem már a gyümölcsét. –
Ismertem volna míg mezítláb
szedtem a Hójában a rőzsét!
Forrás: Vigilia VIII.
évf. 1942. február
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése