Esendő
voltam és beteg,
és
szálltak fenn a fellegek.
Vándoroltak
a kék úton,
gondolkoztam
játékukon,
s szóltam:
Ha én itt elveszek,
felhők
között felleg leszek.
Gyöngyház-
és rózsaszín hajó,
magas
szelekben suhanó.
Megszólítasz:
Ne szállj - maradj -
súlyos
voltál, most könnyű vagy...
De én nem
szállok már alább,
csak
lebegek némán tovább.
Oszladozom,
foszladozom,
haloványabbra
változom.
Árnyékolom
a kék eget
és te csak
nézel engemet,
s én meg
foglak tanítani,
hogyan
kell szertefoszlani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése