Büszke vagyok édesapámra!
Nem gazdag ember. Autója nincs,
sem bankbetétje, birtoka.
Ruhája foltos, cipője foltos.
Kopott veréb a szürke porban...
Egyetlen kincse: kis családja,
két udvari sötét szobában
hét egészséges gyermeke:
három kislánya, négy fia!
Az én apám a teremtő Erő,
s anyám az Isten szántóföldje:
Belé veti az embermagokat...
Belőlük zsendül az új magyar élet,
belőlük indul a jövő!
Büszke vagyok édesapámra!
Nem "méltóságos", nem nagy úr.
Újság nem írt még róla cikket:
nem szalutál a sarki rendőr,
ha villamoson arra visz útja...
De két kezében ég a munka!
De műhelyében zeng a dal:
"Kipi-kopi" a munkadal...
Milliók között szürke-egy.
De munkájukból él a nemzet!
Ők hordozzák a történelmet:
apám, s a többi robot-ember,
névtelen magyar dolgozók!
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Büszke vagyok édesapámra!
Nincs rajta semmi nagyszerű...
Csak egy a millió magyarból,
csak olyan ő is, mint a többi...
Gyermekszemekkel felnézek reá.
Számomra ő az ideál!
Ha este imára kulcsolom kezem,
mindennap arra kérem Istenem:
ha felnövök majd férfivá,
olyan lehessek én is, mint apám:
gazdagnál, úrnál, hősnél igazabb:
emberebb ember, magyarabb magyar!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése