Kilencszer annyi éved telt el,
mint lepergetett életem.
Hány kéz rombolt le s hány emelt fel,
míg bölcsőt tárhattál nekem.
S e kilencszer ennyi év alatt
mennyi mozgalmas pillanat,
csodás és rút és felemás,
ölelés, ölés, zuhanás...
Lehet-e hinni, hogy csak ennyi?
Boldogulni és tönkremenni
mily parányi történelem -
S nem tanultál meg jobbnak lenni.
Hidd el, testvérem, s tarts velem,
- erre tanít meg a jelen -
mindnyájunkért kell lenni s tenni.
(Forrás: A végtelen mondat - Versek a szülőföldről 22. old. - Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1977.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése