1.
Mert mindég mindent éreztem,
csak sajogtam, csak véreztem,
véremből szókat képeztem,
s vers lett a vér, az én testem.
Nem láttam mást, mint vérfolyót,
csak dúlni rosszat, hullni jót,
csak sóhajt, hosszat, elfúlót,
kiirtott harmincmilliót.
Lettem egy rossz kor sikolya,
jég alatt kinyílt ibolya,
tévtanok sújtott tántora,
csuszamlott földnek vándora.
Láttam napot, mi ránk szakadt,
velőnk szítta s hirdette: ad,
s hazugan osztott igazat -
ittam az atomsugarat.
Láttam orgyilkos széptevést,
jó feltevést, tettet kevést,
emberben csúcsot s ronda rést,
vergődő szívet, gőgös észt.
De láttam fákat, madarat,
örök mosolyt a nap alatt,
gyógyulni kezdtek a szavak,
s a szívem végül víg maradt.
Öntögetve a színeket,
építettem új hitemet:
emberek, emelt szívetek
ment meg e földön titeket
Ez az én erős kánonom,
s úr vagyok az orkánokon,
minden vérzővel vérrokon,
karoló kar a romokon.
S szívemért megkapom a bért:
új világ küzd az emberért,
veszélyt és szenvedést megért,
hogy én is küzdhettem ezért.
Békém hozza az alkonyat,
bíborba vonja ajkamat,
vérpirosak a végszavak,
vér lett a vers - és elragad.
2.
Létem fölött szállnék holtan,
jobban látnám meg, ki voltam,
élőnek a jelen, múlt
ellentmondó, bonyolult.
Lenn a domb lágyan türemlő,
édes, kerek, jó az emlő
tapogatva halmait,
mosolyogva-alva, idd.
Egyre mélyebben mosódom,
egyre fogyok holdas módon,
gyerekálom volt a jó,
elillanó, elfolyó.
Tűz bennem, tűz kedvesemben,
majd elégünk, mind a ketten,
mélyebbről ölel a tó:
a szerelem alkotó.
Kicsapódik minden ajtó,
a levegő csupa jajszó,
anyám szeme-tava sós,
egyenruhám mutatós.
Lábam csusszan iszamósan,
más pusztul el, vagy én mostan,
vérlázító buta ok,
vérpatakban taposok.
Visszatérek kedvesemhez,
zord idő jön, újra vemhes,
ellenem tör a világ,
leng a fejsze, jaj, kivág.
Eloszlik a barna felhő,
juhaihoz a hold feljő,
újra kicsi fiú, lány
játszik a part kavicsán.
Ott az állóvízben ringó
kocsányon a sárga bimbó,
vízitök vagy liliom?
ezer vallomás a gyom.
Hát még a park fura fája,
paszulyt lengetett szakálla...
sütött a nap melegen...
Nem, ezt sose feledem!
(Forrás:http://mek.oszk.hu/kiallitas/erdelyi/endrekaroly.htm)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése