Edgár fiamnak
Hazát több módon lehet elveszítni,
eltéphetnek, vagy kényszerülsz magad
kivándorolni, de oly szörnyű egy sincs,
mint amikor a hazád megtagad.
Pedig kenyeret más ország is adhat,
s lehetsz annak is hálás, jó fia,
de van valami ezen túl, hol csődöt
mond logika és filozófia.
Lehet a föld, mely befogadott téged
s emberként kezel s poklokból kiment,
meghatott szív rajongására méltó,
de valahogy nem lehet soha szent.
Míg az a másik, mely tán éhen halni
is hagyott volna, tudatod mögött
a sejtjeidbe ivódik s magaddal
kívánsz a sírba tőle pár rögöt.
Mi ez a balga szentimentalizmus,
e felfoghatatlan, zavaros dolog?
Mi az, hogy már a neve hallatára
bolond szívünk hevesebben dobog?
Mi az, hogy komoly, gondráncolta arcod,
ha rágondolsz, kigyúl, vagy vértelen?
Mi az oka, hogy gőgöd tűri azt, mit
szolgaléleknek mond az értelem?
Hazát több módon lehet elveszítni,
lám, úgy is, hogy föd gyűlölet-moha;
hazát több módon lehet elveszítni,
de ő bennünket el nem veszt soha!
(Forrás: A végtelen mondat - Versek a szülőföldről 18-19. old. - Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1977.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése