Fájdalommal szeli át az esti szél a kerteket -
Ki verte meg a levegőt, hogy nyugtalan és remegő?
A tisztaság, a jóleső - most széteső és nyugtalan.
A levegő: a szeretet, a színadás, a lehelet -
De ki lehet, ki leheli? Most fájdalommal van teli
És átszeli a kerteket. - Ki verte meg a levegőt!
Ki enyhe kékkel rejti el a vaksi űrt, a szomorút,
De sugarakat átereszt, és csillagokat el nem fed,
Most panaszos a szeretet... És panaszosak szíveink.
Szívünk is, mint a levegő, a szerető, a színező,
Szemünk sugara idejő, és úgy remeg, mint esti szél,
Mely fájdalommal szeli át a nyugodalmas kerteket.
(Forrás:http://mek.oszk.hu/kiallitas/erdelyi/endrekaroly.htm)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése