Nagy István (1904-1977): Erdélyi úton (könyvismertetés)

A jónevű író, akinek nem egy nagyszerű írásában gyönyörködtünk már, merész feladatra vállalkozott. Az első világháborútól, illetve az 1918-as forradalomtól az 1946. májusáig terjedő időt fogja át egy-egy esemény, egy-egy emberi típus bemutatásával, vagy párteseménnyel, bevonulással kapcsolat epizódokkal; mindig erdélyi földön pergetve az eseményeket és mindig erdélyi szemmel bírálva azokat. a kis könyv naplószerű, öntudatos vallomása a munkásíró Nagy Istvánnak, aki nagyszerűen tudja összeegyeztetni pártjának internacionális felfogását a maga nemzeti, illetve szűkebb értelemben vett erdélyi lokálpatriotizmusával. Önvallomás a kis könyv, melyben felvillannak az erdélyi kisparasztok, munkások alakjai is, a szürke kis névteleneké, akik kisebbségi sorsban élve, az eljövendő román és magyar demokráciáért dolgoznak. Erőteljes írás, de valahogyan úgy érezzük, hogy egy nagyobb, egészebb alkotás vázlatát kaptuk Nagy Istvántól az eljövendő igaz műből.

Forrás: Tiszatáj I. évf. 8-9. sz. 1947. okt.-nov.

Sándor Kálmán (1903-1962): Neándervölgyi főkönyvelő (könyvismertetés)

Esett, kispolgári emberek, főleg könyvelők a főhősei Sándor Kálmán novelláskönyvének. Egy-két, határozottan jól sikerült irodalmi portrét kapunk öregedő és öregedésükben gyermekké lett emberekről. az élet árnyékos oldalát járó szipkaárus, bolti szolga, házmester, magányos, levitézlett kiskereskedő életéből kapunk egy-egy villanásnyit ízelítőül. Az új magyar elbeszélő-irodalom határozottan tehetséges tagja Sándor Kálmán. Biztosan felépített, mindig lélektani alappal bíró novellák ezek, jól megrajzolt figurákkal. A kisemberek, kispolgárok kicsit szomorkás, csendes, de nagyon is emberi életének megrajzolásával, mindig tompított, de reális színezésű elbeszéléseivel Sándor Kálmán kis könyve nyeresége új novellairodalmunknak.

K. N.

Forrás: Tiszatáj I. évf. 8-9. sz. 1947. okt.-nov.

J. B. Priestley (1894-1984): Három civilruha (könyvismertetés)

Érdekes és igen aktuális problémát vet fel a regény. Frontról, több évi távollét után visszatérő katonák hogyan illeszkednek bele a polgári életbe, pontosabban a civil életbe, olyan győztes államban, mint amilyen Anglia is. Mit várnak, milyen lélekkel és milyen megváltozott felfogással (a társadalmi átformálódást illetőleg) lépik át hazájuk, illetve otthonuk küszöbét és ezzel szemben az itthon maradottak mit tudnak nyújtani nekik? Ez Priestley munkájának alapmotívuma, amelyet emberien vezet ls és old meg.

Alan Strete, Herbert Kenford és Eddie Mold az angol királyi hadsereg őrmestere, illetve káplárjai megérkeznek egy kis vidéki városba, szülőföldjükre. Mát várnak, mint amit kapnak, már a legközelebbi hozzátartozóktól is. Ők hárman a fronton egy új, demokratikus közösséget alakítottak ki maguk között. Ideálisabbat, mint amilyet otthonukban találtak. Alan Strete, a vidéki nemes ifjú tiszti rangjáról is lemondott, hogy bajtársaival maradhasson. Együtt voltak jóban, rosszban, megjárták Afrika poklát, ezerszer néztek szembe a halállal, megedződtek a háború borzalmaiban. Más lett az ízlésük, világnézetük – talán jobbak lettek -, de türelmetlenebbek is. Alan kicsinek találja házukat, kopottnak és ósdinak a benne lakókkal együtt. Messzinek és idegennek tűnnek fel társadalmi osztályának felfogásai és törvényei. A szép Betty asszony a maga frivolságával pillanatnyilag lehűti, de amint volt bajtárai hozzá jönnek tanácsért, mert eltévesztették az utat, mely az emberi közösségbe vezet, hátat fordít az asszonynak és megpróbál barátaival újra itthon élni. Eddie Mold megbocsát feleségének, aki megcsalta őt, megpróbál emberibben közeledni az emberekhez, Herbert Kenford hátat mer fordítani a támogatásra kész családtagjainak, hogy egy hozzá hasonló gondolkodású, bátor és intelligens gyári munkásnővel próbáljon új, valóban új életet kezdeni. Tanulságos, megragadó, értékes könyv J. B. Priestley regénye.

B. K.

Forrás: Tiszatáj I. évf. 8-9. sz. 1947. okt.-nov.

Eric Linklater (1899-1974): A gyáva Angelo (könyvismertetés)

A háború jó és hálás regénytéma volt mindig. Újabban azonban az emberek annyira belefáradtak a háborúsdiba, annyira benne éltünk mindnyájan a pergőtűzben, annyira nincs még kellő távlata a borzalmas napoknak, hogy bizonyos előítélettel és idegenkedéssel vesszük kezünkbe az ilyen irányú könyveket. Eric Linklater könyve a Szövetséges Hatalmak olaszországi partraszállását írja le sok humorral, úgy, ahogyan Angelo, az olasz katona látja. Így azután határozottan könnyedébb és érdekfeszítőbb lesz a könyv. A gyáva Angelo nem is annyira gyáva, mint inkább antimilitarista. Fázik mindentől, ami katonai. Szereti az életet, s áldott olasz természete – a dalos, áriákban kitörő, művészetet kedvelő – átsegíti a nehézségeken is. Pompás jellemzést kapunk a német katonák zsarnoki, szadista természetéről. Megvetésük az olaszok iránt, kegyetlenségük, hideg számításuk, egész beállítottságuk bemutatása reális. Éppen ennyire reális Tefer Simon személyén keresztül az angol katonák jellemzése. Don Agesilas, barátnője: Marchesa, Angelo és a többi olasz szereplők által pedig tökéletes képet kapunk az itáliai lelkületről. Lukrécia, a temperamentumos, s a háború folyamán annyiszor megtévedt parasztlány figurája sem ellenszenves, inkább mulattató, felfogásánál fogva is. Általában a könyvet sok humor, egészséges, sokszor cinikus humor jellemi. Ez a könyv nagy előnye a többi hasonló témájú regény mellett. Bókay János fordítása hibátlan.

(Révai)

B.K.

Forrás: Tiszatáj I. évf. 8-9. sz. 1947. okt.-nov.

Karácsony Sándor (1891-1952): A magyar béke (könyvismertetés)

 

Karácsony Sándornak elolvastam már néhány kiló könyvét, de még mindig nem tudtam vele teljesen tisztába jönni. Ebben hál istennek nem állok egyedül: Németh László is azt mondta egyszer, hogy ha ráér, utána jár ennek a Karácsony Sándor-féle csodának. Annak tudniillik, hogy ez a csodálatos, szabódezső-típusú professzor hogyan vált egy egész nemzedék nevelőjévé, nemcsak, sőt nem annyira írásai, mint sajátos egyénisége által. Az Exodus könyvkiadó majdnem egész működése abból áll, hogy évről-évre kiadja – előre meghatározott gyűjtőcím alatt – Sándor bácsi az évben írt cikkeit, elmondott beszédeit. Legérdekesebb, hogy az így egybetuszkolt írásokból álló kötet aztán odasorjázik Sándor bácsi eddigi köteteihez. A neveléstudomány társas-lélektani alapjai című életmű IV. részének (amely A társas-lélekalsó határa és a jogi nevelés tudós címet viseli) második kötetként: A magyar béke fő-, és Háborúból békére (reformra) nevelés alcímmel.

Sándor bácsi sajátos észjárása az előszóban bizonygatja, hogy magától állt össze kötetté évi munkája, mint a többiek is, de nem tud meggyőzni arról, hogy a folklorisztikus kutatásokra való buzdítása lényegi kapcsolatban van a békével, a jogi neveléssel s így tovább, vagy legalábbis több köze van a békéhez, mint bármelyik más kötetének címében adott fogalomhoz. Egyszóval: van ebben a könyvben minden. Van valóban a magyar békéről, van a nyelvlélektan tudományos eredményeiről, tudományos életünk reformjáról, szabadművelődési problémákról, népkultúráról, nevelési kérdésekről, érettségi dolgozatok bírálatáról, Pestalozzi nevelési rendszeréről, és novellisztikus formában Sándor bácsinak a román, szerb, cseh és ruszin népek közötti élményeiről. Egyetlen, ami valóban eggyé kapcsolja ezeket az írásokat, írójának profétikus szerepe. Az, hogy Sándor bácsi minden megnyilvánulása papírt lát, természetesen bőséges ismétlésekre vezet, nemcsak az egyes kötetekben, hanem egy köteten belül is. Nem sajnáljuk tőle ezt az ismétlési lehetőséget, hadd olvassák a legfontosabb igazságokat azok is, akik csak egyik-másik könyvéhez jutnak hozzá.

Karácsony Sándor ezután is titok marad előttem. Mégis úgy látom, hogy jelentősége nem írásainak valamiféle rendszerétől, mondanivalóinak objektív értékétől függ. Amit ő magyar nevelésül követel például, az – hiába is írja le s mutatja meg -, nem tanulható meg könyveiből, azt utána nem tudja senki sem csinálni. Szerepe két dologban nyilvánul meg igazán: az egyik az írásaiban szerte-szét szórt pompás gondolatok, ötletek, jellegzetesen magyar magatartást bizonyító adatok gazdagsága, a másik az a hatalmas igény, amely benne testesült meg: a magyarul élés fanatikus akarása. Lehet, hogy Sándor bácsi sem találta meg még a magyarság igazi ismérvét, de életműve ércnél maradandóbban testesíti meg egy egész nép igényét: magyar vagyok, magyar módra akarok alkotni, beszélni, gondolkodni, egyszóval: magyarul élni.

(Exodus)

PÉTER LÁSZLÓ

Forrás: Tiszatáj I. évf. 8-9. sz. 1947. okt.-nov.