![]()
Oh, nem lehet ott a temetésén,
Tanár úr, ezt bocsássa meg nekem.
Bús gyászkocsija után ballagnék én
És elsiratnám szépen, csendesen.
S egy képet vinnék, melyet szívem festett,
melyet könnyekkel festett a szivem:
Egy termet, melyben minden pad üres lett,
S katedráján egy koporsó pihen.
Oh, tanár úr, oh kedves, bölcs és drága,
oh, visszafénylő régi kikelet…
Egy eltűnt osztály eltűnt ifjúsága
Lengjen örökké hamvai felett.
Forrás: Budapesti Szemle 257. kötet 750. szám, 1940.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
2026. nov. 18.
Falu Tamás (1881-1977): Temetésre
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése