Horváth Imre (1906-1993) versei

 
KÉPTELENSÉG

Gazdagabb lesz a holnap, mint a ma?
Csúfság lenne, ha megkopasztana!

VALAMI FELBORULT

Mibe botlott tántorgó vágyam?
Valami felborult csörögve.
Lelkem homályos otthonában
egy kínai váza tört össze?

PERMUTATIO

Akit mindenki tisztel,
lehullhat csillaga.
Aki senkit se tisztel,
nincs élő csillaga.
Akit senki se tisztel,
feljöhet csillaga.
Aki mindenkit tisztel,
holt csillag ő maga.

KÖZELÍTÉSEK

Csak a közelit szeretem.
Közeli a hű szerelem,
közeli holddá vált anyám,
a homály apám csillagán -
s vezérlő vágyam mi maradt?
Megközelítni magamat!
Felém sápadt fény imbolyog.
Tán elszorulna más torok,
de kit a közeli telit,
nem félheti a K ö z e l i t.
Ritkult csontokkal is hiszem,
a sűrűlő közeliben
nem lidércfény lángja lebeg
a közelihez közelebb.

Forrás: Igaz Szó XXXI. évf. 6. sz. 1983. június