Váradi Antal (1854-1923): Az én dalom, a te szived…

 
Oly egyszerű, de mélyen érző,
Oly tiszta mindenek felett,
Ugy telve van hő szerelemmel
Az én dalom, a te szived.

Azért oly rokonok egymással;
Bennök magamra ismerek, -
Hiszen sajátom mind a kettő -
Az én dalom, a te szived.

Most elszakadtunk messze, messze,
Az összhang ott marad veled;
Azért van telve fájdalommal
Az én dalom, a te szived.

S csak az vigasztal: hogy a végzet
Tőlem akármit elvehet, -
Enyém marad vigasztalásul
Az én dalom, a te szived.

Forrás: Családi Kör- Hetilap a müvelt magyar hölgyek számára. XIX. évf. 2. sz. 1878. jan. 13.