Rudnyánszky Gyula (1858-1913): Gyermekkori emlék

 
Gyermekkoromban, a mikor még
Nem tudtam, mi a szerelem?
Te gyakran keblemben simultál,
s csevegtél nyájasan velem.

A kis folyó partján leültünk,
s a csillagokra bámulánk,
S őrangyalunk a magas égből
Szeliden mosolygott reánk.

Közöttünk nyiltak a virágok,
és énekelt a csalogány;
Hanem te csak reám figyeltél,
S én téged láttalak csupán.

Akkor nem is sejtettük azt még,
Hogy láng van sziveink alatt:
Kaczagva néztünk a jötőbe,
Nevettük a fájdalmakat.

Akkor nem is sejtettük azt még,
Hogy láng van sziveink alatt:
Kaczagva néztünk a jövőbe,
Nevettük a fájdalmakat.

Most életünk megváltozott már,
Szivünkből kicsapott a láng;
És elfeledtük, hogy mi egykor
Játszó, vig gyermekek valánk.

Szándékosan kerüljük egymást,
De szenvedélyünk egyre nő,
Uj vágyakat fakaszt minden nap,
Mint uj bimbót a rózsatő.

És addig járunk busan, némán,
Mig végre szivünk megszakad,
És egyikünk se fogja tudni,
Hogy megölé a másikat!

Forrás: Családi Kör- Hetilap a müvelt magyar hölgyek számára. XIX. évf. 9. sz. 1878. márc. 3.