Bethlen Gábor
Az magyar nemzetnek
S az köröszténységnek
Én vagyok Gedeona,
Sok fejedelmeknek
És minden rendeknek
Függ rám szem evilága,
Süvegemeléssel,
Tisztességes füllel
Jámbor nevemet hallja.
Astyáges régenten
Ágyában feküven
Illen álmot látott volt,
Hogy szép leányának,
Mándane asszonynak
Ágyékából szőlő nőtt,
Kinek szép árnyéka
Egész Ázsiára,
Messze földre elhatott.
Szívében félelmes
Astyáges álmátúl
Igenis megrettene,
Hogy leánya fiát,
Maga unokáját
Veszteni igyekezett,
Kit, lám, az nagy Isten
Jövendő üdőben
Királlyá helyheztetett.
Ha Cirus országát,
Királyi hatalmát
Szőlőlugos példázta,
Ki az nagy Perzsiát
Árnyékával béfogta,
Így születésemet
S nagy hercegségemet
Nem vak szerencse adta.
Dávidot az Isten
Nagy veszedelmekben
Kegyesen megtartotta,
Serény vitézséggel,
Okos bölcsességgel
Ott megajándékozta,
Izrael országát,
Saul koronáját,
Lám, végre néki adta.
Régi magyaroknak,
Jeles királyoknak
Én is nyomdokit nyomom,
Hunyadi Jánosnak,
Amaz nagy hadnagynak
Bátorságát én bírom,
És az Attilának
Kétélű pallosát
Oldalamon hordozom.
Egész napkeletnek,
Napnyugoti résznek
Félelmire én vagyok,
Az föld is megrendül,
Sok fül hírrel csendül,
Ha trombitát fújatok,
Sok diadalmakkal,
Szerencsés csatákkal
Kit megbizonyíthatok.
Ferdinánd császárnak,
Sokszámú hadának
Sokszor gátot csináltam,
Tompérnak, Buccónak,
Sok német uraknak
Holtokig hadakoztam,
Kiknek halálával
Az nagy iga alól
Nemzetemet föloldtam.
Az Hunyadi Mátyást,
Amaz magyar királyt
Az németek mint félték,
Az bécsi asszonyok
síró gyermekjeket
Mátyással ijesztgették,
Engem sem kívánnak,
Valakik karomnak
Erejét megismerték.
Emlékezetemre
S nagy dicséretemre
Ez lézen az jutalmam,
Hogy királyi székben,
Pozsonyi gyűlésben
Közvoxul választattam,
Melyre én magamat
Minden érdem alatt
Ugyan nem méltóztattam.
Elég vala nékem,
Hogy vala érdemem
Az magyar koronára,
Nem akartam venni,
Fejembe tétetni
Másnak gyalázatjára,
Csak tartsa határát,
Ám viselje gondját,
Nincsen bosszúságomra!
De az közigazság,
Hitbéli szabadság
Igen nagyok előttem,
Melynek oltalmára,
Bosszúállására
Magamat lekötöttem.
Ha ki ellenem jár,
Míg életem fönnáll,
Kardomat le nem teszem!
*) Részlet a Sebes
agynak késő sisak című ciklusból)
Forrás: Versekben
tündöklő Erdély 1. kötet 162-165. old. – Második, javított és bővített kiadás –
Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése