Hideg havasokon,
Fenyves nagy erdőkön
Termett koporsó fája,
Ó, mely boldog vagy te,
Noha vagy fekete,
Ki lől ez test tartója,
Az Úr kedvesének,
Megszentelt hívének
Légy hű oltalmazója.
Veled az nagy Isten,
Csak vennéd eszedben,
Ű maga osztozott meg,
Mert nemesbik részét,
Mennyből adott lelkét,
Magának kívánta meg
Nemes gyenge testét,
Mint nagy drága kincsét
Rád bízván így szentelt meg.
Kegyes természetű,
Tiszta szent életű
Kívánatos Eszterünk,
Nemzetünk csillaga,
Urunk vidámsága,
Ó, szerelmes Asszonyunk,
Szegények reménye,
Árvák nevelője,
Mely nehéz tőled váltunk.
Ez szoros cellácska
Testednek hajléka,
Melyet szemünkkel látunk,
Tetemid oszlástól,
Csontaid bomlástól
Ója, míg feltámadunk,
Adja az szent Isten,
Az örök életben
Vidám orcával lássunk.
Forrás: Versekben
tündöklő Erdély 1. kötet 166-167. old. – Második, javított és bővített kiadás –
Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése