Februarius

 

    Az év 12 hónapja között a legrövidebb, de az egyes napjaihoz fűződő események miatt a legnevezetesebbek egyike úgy az ó, mint az újabb korban.
    Magyar neve: Böjtelő hava és onnan ered, hogy a keresztény világ húsvéti nagy (40 napos) böjtje e hónapban kezdődik. Latin neve februare (purgare et lustrare) szóból származik. Februus tiszteletére ugyanis, akit etrusk származású, alvilági istennek és Dis paternek is mondottak és aki később önálló istenség lett, az év ezen utolsó hónapjában tisztító és engesztelő ünnepet szenteltek. Ezen ünnep a holtakra nézve engesztelő, az élőkre nézve tisztító hatással bírt. Utolsó hónap volt az évben, mert a Numa-féle kalendárium rendezéskor Januárius és Februárius hónapot az évhez függesztették; a mai kélt első hónap tehát eredetileg utolsó volt. Ehhez csatolták volt a szökőnapot is, ami a Juliani és Gergely-féle naptárba is átment. Eredetileg 29 napos hónap volt, azonban ma is 28 napból és csak a szökőévben, amilyen a jelenlegi 1896. év, áll 29 napból.    
    Első nevezetes napja Gyertyaszentelő Boldogasszony, vagyis Szűz  Mária tisztulásának ünnepe 2-án van. E napon az egyház mise előtt gyertyákat szentel (különben az egyház még Balázs napján, 3-án és virágvasárnap előtti szombaton is szentel gyertyát), amivel az üdvözítőt jelképezik, akit az ősz Simeon a templomban való bemutatásánál a világ világosságának nevezett. A görög egyház kezdett először ünnepelni e napon a VI. sz.-ban, mikor Justinián császár elrendelte, hogy a Konstantinápolyban kiütött ragály megszüntetésére e napot ünnepeljék meg. A nyugati egyházba aztán I. Gelázius pápa vette át a Lupercalia ünnepének megszüntetése végett.
    Faunis t. i. (melléknéven: Lupercus) lanrentumi király és Saturnus unokája volt, aki országát vallásos intézményekkel gazdagította és alattvalóit földművelésre, baromtenyésztésre tanította. Ő oltalmazta a nyájakat is, egyúttal jósló és kárörvendő erdei szellem is volt. Ősi kultusza volt a palatinusi Lupercallal együtt februárius 15-én és 13-án, napjai pedig a lupercusok. A római költők később Pan-nal azonosították. Ezen pogány isten ünnepét helyettesítette tehát a pápa a febr. 2-ára tett ünneppel.
    Napjainkban is tartja magát az a néphit, hogy e napon a téli álmát alvó medve kijön a barlangjából és ha enyhe idő van, ismét bemegy a másik oldalára fekve tovább alszik, mert bizonyos hogy még csak ezután jön a szigorú tél; ha pedig hideg van, künn marad, mert utána megenyhül az idő.
    Februárius 5-ike (k. e. 2.) a rómaiak történetében azért érdemel említést, mert Augustus császár hatalma tetőpontján levén, a néptől és senatustól e napno a haza atyjának (Pater patriae) neveztetett. – Öt nappal később, vagyis februárius 10-én Favonius megjelenésével kezdődött a rómaiak számítása szerint a tavasz. Faunus tisztelete 13-án volt, de e nap azért is emlékezetes,mert Ovidius szerint:

Haec fiut illa dies, in qua Veientibus arcis,
Ter centum Fabii, ter cecidere duo.

    A Veji ellen folytatott háború alkalmával ugyanis a Fabiusok, e hatalmas nemzetség azt kérték a Senatustól, hogy Veji ellen engedjék őket harcba szállni; e régi ellenségük ellen saját erejükből és költségükön szándékoznak harcolni, hiszen Veji ellen úgyis nem annyira nagy, int kitartó sereg kell s ők biztosítják a Senatust, hogy a római névnek dicsőséget szereznek. A Cremera folyó mellett aztán a Fabiusok (477. Kr. e.) 306 férfi sarja dicsősen esett el a hazáért; csak egy maradt közülük életben, akitől később a híres Fabius Cunctator származott.
    Bálint napja (13-ike) Európa nyugati országaiban nevezetes. Régi szokás t. i., hogy a fiatal lányok és legények azokat a más nembeli ismerősüket, akinek nevét – hitül szerint – a végzet, a fatum erre kijelölte, vagy akivel reggel először találkoznak: Valentin v. Valentine néven szólítják, megajándékozzák s egy évig különös figyelemben részesítik, mintegy jegyesüknek tekintik. Erről emlékezik meg Shakespeare is egyik darabjában, mikor azt mondja: „Holnap Szent Bálint napja lesz” stb. – Febr. 15-én a nap a vízöntő jegyéből a halak jegyébe lépett.
    Az ezután következő napokra esetté s esik korunkban is gyakran a farsang néhány utolsó napja, a vígság, mulatságok időszaka. Azt már említettük, hogy Vízkereszt vagy Epiphania nap után kezdődik. Rómában csak a hamvazószerdát megelőző 11 napot hívják farsangnak, vagy latinosan: karneválnak (Carnevale! = hús, Isten veled, vagy a közép latin: carne leva men = hústól való tartózlodás!) De bármikor ünnepelik is a farsangot, a vigalmak, tréfák, bolondságok húshagyó kedden érik el tetőpontjukat. Az ókori Rómában a Saturnalin ünnepből fejlődött, melyeket a keresztény egyház a nép tudatából nem tudott kitörülni s ezért e pogány ünnepeket keresztényszínezetűvé tette. Az olasz és különösen a velencei karnevál ma is igen híres népünnep. Hajdanában nemcsak álarcos menetekből, virágszórásból és egyéb ilyen ünnepekből állott, hanem a római lóversenyeiről, a velencei állatviadalairól is híres volt. Ezek miatt a tréfás menetek és e napokon rendezett s eltűnt pajkosságok miatt a húshagyó-kedd egyenlő a bolondok keddje elnevezéssel is. (Stultoru festa.)
    Ismeretesek mindazok ünnepélyességek, melyeket nálunk is rendeznek e napon. Színielőadások, álarcos mulatságok, egyesületek és magánosok estélyei, melyekről elmaradhatatlan a farsangi fánk is, hiszen másnap már hamvazószerda van, ami a 40 napi böjt kezdetét jelenti, elég alkalmat nyújtanak a mulatozásra. Hamvazószerdán a  pap hamut szentel és a hamuval a hívek homlokát kereszt alakban megjelöli, mondván: Emlékezzél meg ember, hogy por vagy és porrá léssz (Memento mori). Ezen egyházi szertartásnak eredet szintén az ős egyházban van. A nyilvános bűnösök fejére ugyanis a püspök hamut hintett s felhívta őket, hogy bánják meg bűneiket. Az ilyen bűnösökhöz aztán később más buzgó keresztények is csatlakoztak, meghamvaztatták magukat és az 1091. beneventi zsinat e szertartást kötelezővé tette.
    Februárius 21-én a régi rómaiaknál Feralia, vagyis halottak ünnepe volt; 23-én Terminus tiszteletére a Terminalia-t ünnepelték; 24-én pedig Regifugium volt, Tarquinius Superbus király elűzetésének emlékére. Ezzel a nappal az év be is végződött.
    Az újkor történetében egyik legnevezetesebb esemény, a februári forradalom emléke fűződik e naphoz. Ez ama fölkelés, mely Párisban 1848-ban febr. 24-én tört ki és Lajos Fülöp trónját megdöntötte és a köztársasági államformát léptett életbe.
    Ezután van Mátyás (jégtörő) napja melyről azt tartja a néphit hogy ha eddig nagy hideg és jég volt, e napon a jég megtörik, olvad és enyhe idő lesz utána; ha pedig előtte volt enyhe, e nap megfagyasztja és még tartós hideg lesz.  Február 26-át végre egy ránk nézve kiváló fontosságú esemény tette nevezetessé. 1861. febr. 26-án az egész minisztériumtól is aláírt császári pátens jelent meg, amely egyebek mellett alaptörvényt alkotott a birodalom képviseletére nézve és ez a februári pátens név alatt ismeretes.
    Íme csak röviden felsorolva, mennyi nevezetessége van ennek az év legrövidebb hónapjának.

Forrás: Tanulók Lapja 3. évf. 6. sz. 1896. febr. 9.