Móra László (1890-1944): A cenki fény

Széchenyi születésének 150. évfordulóján

A szíved, lelked, mint fényszóró fénye
Világított a sorsunk mezsgyéjére.
Beszórtad fénnyel ködlő éjtszakánkat.
Hitednek hívő hadseregje támad!
S kiállott Véled harcok viharába, -
S bár gazdag szíved a szú marta, rágta:
Erőd, eszméid s tetteid nyomán
Kigyúlt a fény a nemzet homlokán!

Fezsített mellel álltál őrt a vártán,
Tettekre készen bősz viharba álltál
S a századoknak lomha lépteit
Meggyorsították győztes érveid.
A magyar nyelvnek szárnyakat adott
A Te példád, a Te akaratod.
S míg dermedtségre hoztál friss tavaszt,
Nem verted melled, hogy Te hoztad azt!

Magot vetettél szívek parlagába,
Harangot vertél nagy megújhodásra,
Mert hitted szentül: „Nem voltunk: - leszünk!”
Ha hitben, tettben átölelkezünk!
S amíg mi Véled bízón Napba néztünk,
Elégetted a szívedet miértünk…
- A tested por a cenki sír alatt,
De lelked nékünk örök fény marad!

Forrás: Magyar Lélek. A magyar népművelők országos folyóirata. Szerkeszti: Hankiss János. III évf. 10. sz. 1941.