Gárdonyi Géza (1863-1922): Éjjel a Tiszán

 
Feljött a hold a Tiszára,
Csend borult a füre, fára,
Szeged alatt, a szigetnél
Áll egy ódon halászbárka.

Holdvilágnál fenn a bárkán
Halászlegény ül magában:
Ül magában s furulyál,
Furulyál az éjszakában.

A Tiszára a sötétség
Gyászfátyolként terül hosszan:
Gyászfátyolon a csillagok
Csillogdálnak gyémántosan.

Talán épp a bárka alatt,
lenn a vízben, lenn a mélyben,
Fekszik egy nagy halott király,
Halott király régesrégen.

Koporsója arany, ezüst,
S vasból van a burkolatja.
És a hármas koporsóban
A király a dalt hallgatja.

Forrás: Magyar Lélek. A magyar népművelők országos folyóirata. Szerkeszti: Hankiss János. III évf. 10. sz. 1941.