Kovács Zoltán: Ösvény a hóban

Fehér hóban vékony ösvény halad,
Nincsen eleje, vége se látszik,
Most ide fordul s már ott cikázik:
Bolondos kölyök-út… csakúgy szalad!
Lépegetek, meg-megállok
S mint ó-szabály, egy ős-törvény,
Valami nagy titkot látok.

A sok nyom között, mely ösvényt tapos,
Egyik elsőnek ment itt a havon…
És bátor nyomokból – mily hatalom! -
Út alakult. Az ember járja most.
S mint ó-szabály, egy ős-törvény
A végtelen havas mezőkön át
Úgy vezet a keskeny ösvény.

Így indult el a Gondolat egyszer…
S lám, itt a képe a hóba festve,
Hogy’ lőn belőle az első Eszme
S utat hogyan tört a sarjú-ember
A tágas szellem-világba,
sok hős elődök élete árán
Annyi bűvös  tudományba.

S a kis úton most meghajtom fejem,
Mert ez az út az igazság s élet,
Szentebb ez, mint az írott ítélet
S áldón kitárom felette kezem.
És szókat ejtek, könyörgőket:
A kis ösvényeket óvjad, Uram,
És áldd meg az úttörőket!

Forrás: Magyar Lélek. A magyar népművelők országos folyóirata. Szerkeszti: Hankiss János. III évf. 12. sz. 1941.