Hegyaljai Kiss Géza (1893-1966): Délvidéki versek

SZABADKA

Délnek földjén gazdag város,
Szőlők veszik körül,
Multja fénylő, szivárványos,
Szép napoknak örül.

Határa nagy, síkja áldott,
A magyar Dél gyöngye,
Minden hantja szent oltár ott,
drága föld göröngye.

Tágas telkek, kertek, terek
Virággal tarkázva,
Házak, csúcsok közt felmered
Tornyos Városháza.

Szabadka szép! Szép és szabad!
Nyerít a huszárló,
Győz a honvéd, robog a had,
leng a magyar zászló!

ÚJVIDÉK

Áldott, kövér síkság,
Magyar Délnek földje,
Vetések hasítják,
Dús aranya, zöldje.

Város volt ott régen,
Jó Vásáros-Várad,
S a puszta térségen
Újvidék így támad.

Szép tetőkkel túlnan
Fruska góra kéklik,
Szilvás lankák nyúlnak
Túl a Dunán végig.

Vén víz és új város:
Újvidék így halad,
Képe napsugáros
Kék magyar ég alatt.

Forrás: Magyar Lélek. A magyar népművelők országos folyóirata. Szerkeszti: Hankiss János. III évf. 6. sz. 1941.