![]()
Sohase láttalak, de lelkemmel látlak,
Mostoha bölcsője bús, magyar fajtámnak.
Ezer év tengerét áthidalta álmom:
Lihegő lovamon hadak útját jártam.
Napégette réten, szélszántott homokban,
Kósza sátrad alatt a jövőt álmodtam…
Multverő jövendőd már vajúdva érik,
Félig már valóság, csodaálom félig.
Bogárhátú házak szent titkot rejtettek,
Halhatatlanságát a magyar nemzetnek.
Forrás: Magyar Lélek. A magyar népművelők országos folyóirata. Szerkeszti: Hankiss János. III évf. 7. sz. 1941.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
2026. júl. 21.
Kempelen Farkas (1734-1804): A magyar nemzet
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése