KARÁCSONYKOR
Kis leánykám sírva mondta:
„Picurka a karácsonyfa,
Mégis csak itt-ott csüng rajta
Arany-dió, fonnyadt alma…”
S egyre sírt, csak sírt alatta.
Vigasztaltam: elmeséltem,
Hogy mit láttam künn a réten:
„Százfogatú gyémánthintón,
Ködben, csöndben, röpkén, ringón
- A kis Jézus maga hozta -
A sok ezer karácsonya
Az éjtszakát beragyogja.
Váratlanul vihar támadt…
Felkapta a fényes fákat;
Megforgatta, összerázta,
És a hóba meg a sárba
Hullott, ami szent és drága…
A legtöbbjét kettétörte,
Azért ilyen apró, törpe.
Elborult a Jézus arca,
Majd a fákat összerakta,
S letett egyet nagy titokban
Minden kis és nagy udvarban,
S nagysebesen, röpkén, ringón
elrepült a gyémánthintón.”
Bájos lett a lánykám arca,
a sok cukrot nem siratta:
Mosolyogva mondogatta:
„Majd nagy lesz a karácsonyfa,
S minden-minden lesz majd rajta!”
Közeledő szent karácsony,
Meséket kell kitalálnom:
Most se tudja meg a lányom:
Mért nem nőtt a karácsonyfa,
Mért nem több a cukor rajta;
Arcunk most is sápadt, halvány,
Mert másé a Tátránk alján
Az a sok… sok hótakarta
Szent, örökzöld karácsonyfa.
NAGYANYÓ
Fehér arccal itt a tél!
Halkan hull a hó…
Bentről nézi, tőle fél
Öreg Nagyanyó.
De bús feje megremeg,
Arca felderül:
Kinn a hóra egy sereg
Gyermek penderül!
Rózsaarcú víg csapat:
Unokája mind!
Dobálják a friss havat,
Nagy a lárma kint!
Benn pedig már Nagyanyó
Boldogan nevet!
Nem bánja, hogy hull a hó!
Áldja a telet!
DICSŐSÉG, BÉKESSÉG!
Cseillagok ragyogtak,
Csengők csilingeltek,
Betlehemnek dús mezején
Barmok legelgettek.
Alvó pásztoraik
Felriadtak éjjel:
„Dicsőség a magyar mennyben!”
- Hangzott szerte-széjjel.
„Békesség a földön!”
Szállt az angyalének
S megremegtek bűneiktől
Az ifjak s a vének.
Szent csoda áradt el
Az egész világon!
Szeretetről kezdett zsoltárt
A madár az ágon..
Leszállott a földre
Az Egek királya!
Elesettek és királyok
Felfigyeltek Rája!
S hiába volt a bűn
Minden cselvetése,
A legszentebb ünnep ma is
Krisztus születése!
VIGILIA
Gyermekhangok énekelnek
Ablakunk alatt…
Egyik csapat most érkezett,
Sok már elhaladt.
„Istállóban szállt a földre
Isten szent Fia” -
Zengi hangjuk. – „Apja József,
Anyja Mária.
Bölcső helyett jászolágyon,
Szénán szendereg…
S a bűnösök bús szeméből
Örömkönny pereg!…
Fényes csillag mutat utat
Betlehem felé,
Hogy minden bűn lehullhasson
A jászol elé.
Egyszerű, kis szent-történet,
Mégis mily csodás!
Emberré lett a megígért,
Égi Messiás!”
Elhallgat a gyermekének,
Csak a szél dudál…
És a földre szent Karácsony
Éjtszakája száll.
Forrás: Magyar Lélek. A magyar népművelők országos folyóirata. Szerkeszti: Hankiss János. III évf. 12. sz. 1941.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése