Bölcsőske (karácsonyi népszokás)

 A kép forrása: https://etnofoto.neprajz.hu/index.php/2024/12/16/a-teli-unnepkor-fotoi-a-becsi-magyar-kulturalis-intezetben/

 

 

  A karácsonyi népszokások megfigyelésénél, leírásánál és szépirodalmi felhasználásánál igen mostohán bánt eddig az irodalom azokkal az alakoskodó játékhagyományokkal, amelyek szereplői a nép leánygyermekei. A karácsonyi játékok gazdag sorából a fiúk népi humorral fűszerezett betlehemesét, a háromkirály köszöntését és az eredetében máig kissé homályos regős énekeket eléggé bemutatja a néprajztudomány.
    De mindössze egyetlen hiteles adat van eddig az irodalomban a magyar leányok bájos karácsonyi bölcsőske-játékáról. 1872-ben Török Sándor feljegyezte, hogy Székesfehérvárott fehér ruhás leánykák karácsonyeste házról-házra járnak. Karácsonyi éneket zengedeznek és az egyik leányka kicsiny bölcsőt ringat a szoba közepén. Sajnos, ez az egyetlen játékleírás is csak az énekek szövegét örökítette meg. A dallamokat, amelyek a bölcsőringatás ritmusát és igazi báját szemléltetnék, nem közölte a Magyar Népköltési Gyűjtemény.
    A magyar gyermekvilág leánytagjait bizonyára nem kevésbé vonzza az ünnepi játék, az alakoskodás és a kegyes adománygyűjtés kedves keveréke. Van rá ékes példa, hogy ahol tehetik, magukra öltik a színes betlehemes jelmezeket. A mezőkövesdi kerekarcú barna matyólánykák egyike angyalnak hárman pásztornak, a csapat vezetője pedig Jancsikának öltözik karácsonykor és e fiúknak való szerepben végig betlehemezik a helységet. Egy régebbi híradás szerint a Balaton mellett Diszel községben is leányok betlehemeznek. A Pest-megyei Csömörön pedig három leányka alakítja a háromkirályt. Boldizsár néven nevezi közülök magát az, aki a kivilágított csillagot viszi hosszú rúdon. Gáspár és Menyhárt névre hallgat fehér szoknyás, színes papírsüveges két kísérője. Vagyis a leánykák szívesen részt vesznek a karácsonyi játékokban. Azonban hosszú a sorsa annak, amíg egy magyar faluban a leányoké lesz a háromkirályság vagy a betlehemes pásztorszerep.
    A karácsonyi misztériumok ezek a fölötte hálás szerepei eredetileg kizárólag a fiúkat illetik, sőt a férfiakat. Az Alföldön és Dunántúl mind a játékszöveg, mind a szereplők száma egyre kevesebb. Budapesten már egy angyal és egy pásztor, tehát két szereplő is elég, hogy a misztériumdrámánaklegelpusztíthatatlanabb mozzanatát: az angyalt és égi jelentését sehogy meg nem értő, álmából felzavart öreg-pásztort megjátssza. A nagy múltú hagyomány általában nyugat felé és a városok felé mindegyre romlottabb formában jelenti pusztuló életét. Ami keleten a falu első legényeinek tisztes feladata, az így lesz nyugaton apró elemisták néhány szavas szerepe.
    A hagyomány alászállásának igen érdekes mozzanata azután az, hogy ahol a férfinem teljesen elhagyja a játékot, ott a leányok következnek sorra. Ilyenféleképpen járnak leánybetlehemesek, leányháromkirályok, sőt leányregősök. Ha azután a leányok is leteszik a hagyományt, akkor – utolsó életállomásul  a cigányok kezére kerül a játék. Talán bosszúsan mosolyognak a különös sorrendben a leányok, azonban a tapasztalás szerint nagy vonásokban ez a magyar betlehemes hagyomány alászállásának, pusztulásának az útja.
    De közelebbről szemlélve kiderül, hogy mégis szép szerepe van a magyar leányoknak a karácsonyi játékokban. A férfinemtől átvett betlehemezés és háromkirály-járás valósággal újjászületik és új színekben virágozik ki az ő szájukon. A járásuk, a ruhájuk, a lebontott hajjal koszorúzott arcuk, tehát egész megjelenésük sokkal csinosabb, mutatósabb. Azonkívül a leányoknak is van éppen olyan szép múltú és hagyományos értékű karácsonyi játéka, mint a fiúknak a betlehemezés. Ez a bölcsőske, amely eredetileg is a leányokra van szabva.
  Az elmúlt esztendőben  népénekgyűjtéseink során – kitartóan kutattunk az idősebbek emlékei között és kérdezősködtünk az ifjúság körében afelől, hogy a magyar leányoknak ez a hagyományos játéka miképpen él a nép között. Székesfehárvárott bölcsőringató a neve. Baján bölcsőské-nek, Szigetmonostoron kriszkindli-nek, a Sopron-megyei Vitnyéden karácsonyesti köszöntés-nek nevezik. Német változatát – a Temes-megyesi Varjasról – ökör-szamár-játék-nak nevezte el a néprajztudomány, mivel a játékban két lepedővel letakart gyermek a Jézuskának hódoló ökröt és a szamarat is megszemélyesíti tréfásan.
    A játék és annak előkészítése napokra teljesen leköti a leányifjúságot. A játék öröme sok áldozattal jár. Karácsony előtti napokon – amikor már faluszerte javában megy a fiúsereg betlehemezése –, kisebb leánycsapatok is készülődni kezdenek. A 14-16 éves körülbelül egy magasságú leánypajtások összegyűlnek, énekelnek és verselnek. Ha valamit nem tudnak, megkérdezik a szüléktől – bár azok kérdezés nélkül is beleszólnak és belesegítenek a nagy készülődésbe. A Pest-megyei Szigetmonostoron a leányok hófehér bő szoknyáját frissen berakják és levasalják. Hosszú ujjú hófehér réklit és a csipkés szélű fehér köténykét is előkészítik. Különböző színű, ujjnyi és tenyérnyi széles szalagokat és aranyfüstöt vásárolnak. Cukros vízbe almát vagy narancsot fürdetnek és azt az aranyfüsttel bearanyozzák. Mindezt többnyire az öregek készítik el a leánykáknak a bölcsőskézést megelőző napon.
    A leányok haját előző este megmossák és azon nedvesen befonják. A kisleány a szorosan font hajkoszorú alatt bizonyára már előre az angyal vagy a pásztor-, vagy talán a Mária-szerepről álmodik. Gyermeki fantáziájában valahogy sajátosan magyar köntösbe és színekbe formálódnak az égi személyek. Mária olyan lesz, amilyennek az ádventi énekek festik, s a Nárai-féle énekeskönyv ismeretlen magyar poétája álmodhatta:

„Oh, nemes, ékes liliom,
szép és gyönyörü rózsa, Mária…”
„Az egekben csillagok közt
legszebb hajnali csillag.”

    Mária szerepét fiatalabb korú és kisebb termetű leánykára bízzák, aki lebontott hullámos hajával valóban liliom a nagyobbacska hófehér rózsák között. Hullámos haja fölé csipkés szél fehér kendőt terítenek, amely a két vállát takarja és álla alatt van összetűzve. Máriának és a csapat másik öt tagjának, név szerint Józsefnek, az I-II. Angyalnak és az I-II. Pásztornak hófehér a ruhája, a harisnyája, csak a szeme, haja sötét és a cipője fekete. Tenyérnyi széles szalag fut mindegyikük jobb válláról a bal csípőjéig, ahol megtűzik és két végét szabadon lebegtetik. Mária szalagszíne kék, amelyet hagyományosan már a középkori festők is a Szűzanya ruhája színévé avattak. A két angyalé a rózsaszín a két pásztoré a mezőkre emlékeztető zöld, Józsefé a piros. Hófehér kötényükön csinosan elrendezve nyolc csokor díszlik két sorban, mint tarka virágok. Ezek ujjnyi széles szalagból készülnek, kinek-kinek olyan színből, amilyen a vállszalagja. A hófehér ruhákon a piros, zöld, kék és rózsaszín szalagdíszítés hullámos hajukat a bérmálási mirtuszkoszorú díszíti. József kezében szeméig érő bot van. A botot végigcsavarják a piros, a fehér és a zöld szalaggal, ezek így a nemzeti színt adják. A bot végére szeget és erre az aranyfüsttel csillogóvá tett almát szórják. A népi díszítőművészetnek és ötletességnek remek példája ez a háromszínű, ragyogó bunkójú bot. József szinte szoborszerű mozdulatlansággal tartja az aranyalmás botot a bölcsőt ringató Máriácska mellett. Talán innen ered a bölcsőringató ének szép, költői hasonlata:

"Kisded Jézus aranyalma,
boldogságos Szűz az anyja,
lábaival ringatgatja
két kezével ápolgatja.”

A pásztorok jobb kezében a Józseféhez hasonló nemzeti színű bot van. A végén rendesen aranyfüsttel aranyozott narancs ragyog. Amikor a narancsot még nem ismerték, kizárólag aranyozott almát tettek a bot végére. A pásztorok bal csuklóján nemzeti színű pántlikán csengő lóg. Két angyal áll József, Mária és a pásztorok mellett. Jobb kezükben a falusi szobák sublótjáról előkeríthető legszebb gyertyatartót – talán régi úri kastélyok egy-egy elkallódott ékességét – tartják, benne égő gyertya. A bal kézben a vasárnapi falusi leányöltözet elmaradhatatlan kiegészítője, a hímes zsebkendő színesedik.
    Városban, talán a nagyobb szegénység eredményeképp látunk olyan bölcsőskéket is, akik a szentképekről ellesett módon öltöznek. Valószínűleg az iskolai színjátékok mintájára. Baján az apácacsárda színpadi felszereléséből kapják kölcsön a ruhákat. Mária bokáig érő fehér inget és fejtakaróul halványkék kendőt ölt. József fehér inget visel, melyet derekán zsinórral átköt és hosszú palástot kerít a vállára Az angyalok bokáig érő fehér inget viselnek és flitteres nyakéket, krepp-papírból  szárnyakat is kötnek. Hogy a szentképszerűség még teljesebb legyen, József és Mária fejére drótból hajlított és aranyszállal befont „dicsfényt” tesznek. József az ezüstpapírral bevont baltát – az ács jelvényét – szorongatja a kezében. De hiába a dicsfény, ez a csapat korántsem olyan fényes, int a fehér ruhás, nemzetiszín-pántlikás, bodorhajú, aranyalmás falusi csapat!
    A székesfehérvári bölcsőringató – amelyről említettük már, hogy 1872-ben jegyezték fel a szövegét – nevezetes arról is, hogy József megszemélyesítője inges, gatyás, fehér bundasapkás fiúgyerek, aki hosszú ősz szakállt ragaszt és fokossal sétál Mária és a négy angyal társaságában, akik viszont természetesen mind leányok.
    Vitnyéden, Sopron megyében a bölcsőt ringató Máriát négy nagyobb és két egészen kicsi angyalka állja körül. Ruhájuk ropogósra vasalt fehér szoknya fodrokkal. A fodor fölött – egy drága és ritka népi díszítő eszköz – a csillogó aranyzsinór ragyog. Angyalszárnyakat kötnek, a nyakukon több méter gyöngy színesedik és az egyik angyalnál csengő, a másik angyalnál virgács van. Valaha Vitnyéden is járt a fiúszerelő: Szent József. Az öregebbek panaszolják, hogy a háború után huncutok lettek a fiúk és kitették a leánycsapatból őket.
    A játék menete – akárcsak az öltözet – helységenként igen változatos. Általában a párbeszédes szerep hiányzik és a játékot egymás mellé illesztett énekek teszik. Vitnyéden az énekszót az angyal szabályos csengetéssel kíséri. A legtöbb drámai elemet a bajai bölcsőskések játéka őrzi. Mozgásban és megjelenésben viszont a szigetmonostori játék a kifejezőbb.
    Szigetmonostoron az első pásztor harsány hangon beköszön a házba. „Be szabad-e hozni a Jézuskát?” Erre azt mondja minden jóravaló ember: „Tessék!”
    Baján Máriát küldik előre énekszóval:

„Mária, Mária, te menj be előre:
térdet, fejet hajts neki,
üdvözletet mondj neki,
a szüzek szűz anyja,
méhében Jézuska,
zengedezzünk mindnyájan: Alle, alleluja!”

    Mária belép. Pici kezében öreg, faragott bölcső és benne szalmán vetett ágyon, csillogó aranyporba megfürdetett baba: a Jézuska. Kicsi inget, pólyát és takarót varrtak neki a gyermekkezek. A házbeliek kíváncsian, áhítattal vizsgálják: van-e olyan szép a bölcsőske, mint a tavalyi, vagy a tavalyelőtti volt.
    Szigetmonostoron Mária rövid szöveget mond. Valami jó szándékú pap vagy kántor faraghatta a tisztelettudó, szép beszédet és a bölcsőskések hagyományukhoz illesztették: „Dicséret e háznak ura és asszonya! Dicsértessék tőlünk a ma született kisded Jézuska! Nem célom, hogy e házba hebegve szólanék, illetlen vagy tudatlan szavakat kibocsájtanék. Tehát József, kezdjük el a mi új verseinket!
    És most kitárulnak a Biblia sok költészetet sugárzó lapjai!
    A két angyal jelenti a Megváltó születését. Énekük csak ez lehet:

„Mennyből az angyal
lejött hozzátok…”

    A második vers után csengetnek és magas éneklő hangon kiáltják: „Glória, glória, megszületett a Jézuska!” Szigetmonostoron latinul, a gregorián dallamon mondják, ahogyan a plébánostól a templomban hallják: „Glória inekcelzisz deó!”
    A kisded csapat ott áll a szoba közepén az asztal körül. A szoba esti világossága és az angyalok kezében lobogó gyertyák fénye bevilágítja a bölcsőske felé forduló arcokat. Énekszó zendül és Mária az asztalra tett bölcsőt nyugodtan, lágyan ringatja.

„Betlehem, Betlehem, a te határidba
érezett Mária rongyos istállóba;
ott ülvén mindegyre elhagyott gerlice,
elkészíté magát a boldog szülésre.

Körülötte szent József szorgalmatoskodik,
hogy mit tehettessen, azon iparkodik.
Az ökör és szamár megismeri urát:
ember nem ismeri világ megváltóját!”

    Ezt az éneket Vitnyéden mondják, igen szép, régies dudadallamra. (Vagyis olyan muzsikára, amilyent régebben a dudások játszottak leginkább – Karácsonykor is, s a Felvidéken néhol a templomban is.)
    A bölcsőringatás alább következő hagyományos énekét Szigetmonostoron, Székesfehérvárott Mária szólóba mondja, vékony gyermekhangon:

„A szép Szűz Mária szent fiának
így énekel vala kis Jézusnak:
Örömest ringatlak, szivemből ohajtlak,
aludj, aludj.”

„Majd főzök néked mézes kásácskát,
majd teszek bele írós vajacskát,
csak aludj fiacskám, gyenge harmatocskám,
kis Jézuskám.”

    Vitnyéden a pásztorokat különös, régi ének szólítja a kis Jézus látására:

„Öreg bojtár mondja, hogy bárány és gida készen légyen
Ő harmadmagával sípos és dudással már elmégyen.
Mindeneknek lészen ajándékja készen,
Mivel a kisdedet, mint üdvözitőnket megtiszteljék.”

    Baján az angyalok Józsefhez fordulnak és a hagyományos karácsonyi ének szavaival kérdezik:

„Oh te József, mit gondoltál,
hogy istállót választottál
ilyen kemény hidegben?”

„Szállj be hozzánk Máriával,
ma született Jézuskával,
lakjatok mi szivünkben!”

    József énekszóval felel – folytatva a megkezdett éneket:

„Megszállták a főházakat
és a vendégfogadókat,
nincs helye a Jézusnak.

A paloták főrendekkel,
megteltek nagy vendégekkel,
nincs maradása másnak.”

    Mária a bölcsőkével körbejár és a háznép aprajának, nagyjának odatartja Jézuskát, hogy azt ki-ki megcsókolja és az ajándékát a bölcsőbe csúsztassa. Néhol József gyűjti az ajándékot a perselyébe. A többiek ezalatt éneklő hangon recitálnak. Szegény ember szerezhette ezt a verset, és nem a mai időkben:

„Királyoknak királyának, Jézus Krisztusnak,
Máriának szent fiának, mi egy urunknak,
Ime vannak szolgái, juhászbojtár pásztori,
nem ez tündér ez világnak földesurai!”

Tréfás csattanója van a búcsúzó éneknek:

„Isten áldja meg
ezt a házigazdát,
ökrét, szamarát
és a legszebb lányát.”

Dícsértessékkel elköszönnek. Fehérbe öltözött alakjuk belevész a havas este sötétjébe, de az énekük visszahangzik utcahosszat mindaddig, amíg más házba betérnek. Vitnyéden a búcsúzáskor a virgácsos angyal visszamarad és a ház népét megkorbácsolja, miközben ezt mondogatja: „Kelésesek ne legyenek, kelésesek ne legyenek!” Más vidéken aprószentek-napi, vagy húsvét másnapi szokás ez a virgáccsal való jókívánság.
    A bölcsőskéseket szívesen fogadják. A szigetmonostoriak a szomszéd községekbe is átmennek, például Pócsmegyerre és Dunakeszire. A bajai bölcsőskések néha a kórházakat is meglátogatják. Székesfehérvárott régebben még a kocsmába, sőt a laktanyába is betértek a bölcsőringató leányok és a katonák is meghallgatták a kedves játékot
    Igen megkapó módon végződik a szigetmonostori bölcsőskések falujárása. Itt csak egy csapat jár, minden évben Ádám-Éva napján. Reggel 9-től este 8-ig szinte a falu minden katolikus házába betérnek. Fáradhatatlanul róják a havas téli utcát, amíg megcsendül az éjféli misére hívó első harangszó. Már sötét van, hideg decemberi sötétség, csak alig áttetsző. Férfiak, asszonyok fekete árnyékként mozognak benne a templom felé. Második harangszó tájban a bölcsőskések teljes díszben elindulnak az éjféli  misére. A kicsi templom zsúfolásig megtelt. A padokon kiterítve énekes könyvek és a hívek énekelgetnek. Néhány viaszgyertya ég és a viaszillat belevegyül a be-beáramló téli levegő ködös ízébe.  A bölcsőskések fehér ruhás csapatát József vezeti, utána Mária, majd az angyalok és a pásztorok. József a szenteltvíztartóhoz lép, beleteszi a ezét és már kezdi is a bölcsőskések énekét:
„Midőn a szűz a pólyába tesz gyermekét…”
    A templom elhallgat és mindenki a bölcsőskéseket figyeli. A többi éneket is József kezdi, de azokat már a hívekkel együtt mondják. József a templom mellékoltárához vezeti csapatát, Mária az oltárra teszi a bölcsőt s a két angyallal, két pásztorral megállnak a második lépcsőn. Amikor a pap megkezdi az éjféli misét és felbúg az orgona, a leányok szinte szoborszerű mozdulatlansággal állnak mise végeztéig. Ha kell, letérdelnek, de nem a főoltár felé, hanem a bölcsőske felé fordulnak. Még a perselypénzt is egyikük gyűjti össze s teszi a perselybe, a többi meg sem mozdul. Mise végén véget ér fárasztó, de gyönyörű szereplésük.
    Magyarországon ilyen szokásról - hogy tudniillik a népi misztérium szereplői bevonulnak a templomba és mintegy ott fejezik be a szereplésüket, honnét a szokás ered – mindössze egyetlen adatot tudunk eddig, melyet 1896-ban Harmat Lujza közölt Nyárádremetéről, Erdélyből. A bölcsőske Vízkeresztig marad a szigetmonostori templom mellékoltárán. Sokan odamennek és megcsókolják a kisdedet jelképező babácskát és a kíváncsi-csacsi kicsiny gyermekeket édesanyjuk felemeli, hogy ők is lássák és megcsókolhassák.
    A megváltó-születés bibliai képeit valaha nem a könyvekből, hanem a papok és tanítórendek által rendezett színjátékokból ismerte meg a nép legszélesebb rétege. A városokban pompás színjátékokban gyönyörködött a nép – ezek megvalósítása a céhek feladata volt – és a hóval betemetett, a hosszú, szürke éjszakákra kényszertett falvakban a legőszintébb karácsonyi örömet jelentette a betlehemesek vonzó játéka – erről pedig a szerzetesek gondoskodtak s talán az ő példájukra régi hivatásos népi mulattatók is. Kétségtelen, hogy egyházi közvetítéssel jutottak el a nép közé a karácsonyi játékok. A betlehem és a csörgős botok, a szakállas és bundás pásztorszerepek, a háromkirályok kirúgós csillagja és a csattogó kardja, valóban a fiúknak való szerepek és eszközök. A karácsonyi hagyományok tárgyaiból a kis Jézus bölcsője került a leányok kezébe; ők játsszák tehát azt amire születtek. a bölcsőringatást. A fiú- és a leánytermészet közötti különbség szép kibontakozása a betlehemes-, a háromkirály- és a bölcsőske-játékok létrejötte.”

Volly istván

Forrás: Magyar Lélek. A magyar népművelők országos folyóirata. Szerkeszti: Hankiss János. I. évf. 12. sz. 1939.