Vajda János: Körültünk vagy tíz ellenség...

Vajda János.Koller tanár 1885-iki fényképe után

forrás: wikimedia.org

Körültünk vagy tíz ellenség,...

Hát hiszen csak hadd legyen!

Megint te lész a legelső

A népek közt - nemzetem!

Dicső leszesz és hatalmas

Úgy, mint ezerév előtt,

Mikor Árpád ősapánk tíz

Ellenséget megtörött.

Ne mondjátok, hogy elhagyott

Volna a mi istenünk;

Tudja ő már - ő ne tudná?! -,

Hogy mi a természetünk!

Tudja, hogy oda se nézünk

Egy kutyának, minek is!

El se kezdjük, míg ellenség

Minden ujjunkon egy nincs!

Ránk küldé a mult tavasszal

A bolondos rác hadat;

Akkor nem mertük bevenni

Azokat a sáncokat.

Jó mulatóhelyünk volt az

A néhai Szenttamás,

Ha ott rögtön elromboljuk,

Akkor mi lett volna más?

Ekkor nem lett vón dicsőség,

Elszégyeltük vón magunk,

S a kis verésért utóbb nagy

Ajándékot is adunk.

S annyira megszánjuk őket,

Hogy újra fölneveljük,

S hizlaljuk csak, hogy erősben

Fordulhasson ellenünk!...

Soha jobbkor! most javában

Zsivioztak: mulattak,

Ezrivel raktak minisztert

S választák vajdáikat.

S egyszer a Perczelünk csak,

Mint a mennykő, ott terem,

S megmutatja, hogy minálunk

Ezután nincs kegyelem!

A hűséges mócok is már

Kimulatták magokat;

Ne panaszkodjanak, hogy

Zavartuk farsangjukat...

Ott is jókor ütött széjjel

A jó öreg Bem apánk,

Mert amit ő osztogatott,

Az nem volt farsangi fánk!

A szászok is eljátszották

A hurrah komédiát,

Magyarosan megfizettük

A bemenetel diját.

De minek is tartanánk itt

A föld e szétszórtjait,

Ezek lesznek majd utóbb jó

Udvari bolondjaink...

Tavaszodik már valóban;

Jól dolgoznak a szelek;

Megindulnak a felhők, és

A vándorló legények.

Majd ha melegebb lesz, egyet

Gondol ez a német is,

S egy szép reggelen megindulnak

Windischgraec, a Jellacsics.

Ide jöttek kitelelni

A hazátlan jámborok;

Mit tehetünk róla, mindig

Voltak s lesznek koldusok!...

Hanem már nekünk elég volt,

Adjon már most más nekik,

- A magyar vendégelést csak

Tudom megemlegetik.

Azért is csak hadd legyen tíz

Ellenségünk, hadd legyen!

Büszke vagy most, de dicső lész

És hatalmas - nemzetem!

Téged csodának teremte

S ostorának istened:

Akinek mértéke megtelt,

Azt fordítja ellened.

Istentől elrugaszkodott

Gézengúz nép, mit akarsz?

Hogy mi eddig le nem győztünk,

Tudod-e hogy mért van az?

Istenünk akarja, hogy midőn majd

Miénk lesz a győzelem,

Ne legyen már szíveinkben

Számatokra kegyelem!...

Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.