Hol az anya gond varázsát,
A szívek melegét érzed,
El ne hagyd az édes otthont,
El ne hagyd a puha fészket!
A dicsőség nem melegít,
Hívság a fény, hazug a vágy,
Megszaggatja lelked hitét,
S szívtelenül magadra hágy.
Egy érzés csak, ami igaz,
Mikor az elhagyott házra
Fájó, nehéz sejtelemmel
Visszanézel utoljára.
És ha akkor nem érted meg,
Amit a szív sejtve érez,
Elsodor az élet árja,
Soha többé nem érsz révhez.
S honnan vándor útra keltél;
Elfáradva, összetörve,
Hulló könnyel, vezekelve
Borulsz otthon a küszöbre.
Forrás: Tanulók Lapja 11. évf. 24. szám, 1904. szept. 11.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
2026. nov. 16.
Ábrahám Ernő (1882-1945): Óvás
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése