Tompa Mihály az 1845. év nyarát barátja, Szemere Miklós vendégmarasztó házi üszkénél töltötte s mivel tanulmányait egy évvel azelőtt tulajdonképpen bevégezte, jövendő életpályájáról gondolkodott. Sárospataki iskolai tanulmányai a papi s ügyvédi pályákra készítették elő, de az akkori tanulmányi rend szerint az előbbihez még káplánság és papi vizsgálat, az utóbbihoz pedig joggyakorlat (patvaria) s ügyvédi vizsga kellett. Tompa azonban egyelőre szeptemberben visszament Patakra, hol beiratkozott ugyan mint ismétlő az akadémiára, de nem annyira teológiával, mint inkább Népregéi és mondái befejezésével foglalkozott. Patakról ekkor hirdetett előfizetést s ismerőseihez gyűjtőíveket küldözgetett. A készülő kötetről a Pesti Divatlap is megemlékszik.1
Az ifjú költő hangulatát, terveit szépen jellemzi 1845 október közepén barátjához, Fekete Károlyhoz, ki Miskolczon káplánkodott és nevelősködött, küldött levele. „Én – írja – a diáki életet testemből-lelkemből meguntam. Erre sokat tett az egy évi eperjesi szabad életem, másrészről sok – biztosan mondhatom – nagy emberek, legalább mellettem nagyon barátsága s irodalmi életem. Igen gyermekesnek találom már iskolázni! Ez okból karácsonykor végkép elhagyom Patakot, addig sem sokat leszek itt, mivel kiadandó Népregéim nyomatása ügyében vagy Pestre, vagy Kassára utazom: ebből biztosan leend pár száz forint hasznom, ezzel beülök egy vagy más jóakarómhoz vagy barátomhoz s néhány hét alatt papi vizsgálatra elkészülvén, káplán leszek valahol.”2
Ekkor azonban oly esemény jött közbe, mely elhatározására döntő hatással volt. Osváth Lajos, a miskolczi református liczeum költészetiés felső szónoklati osztályának tanára, mint akkor írták közoktatója, 1845 október 23-án hirtelen meghalt s helyére a miskolczi református egyháztanács sürgősen pályázatot hirdetett. Mintha éppen Tompa számára üresedett volna meg ez az állás. Miskolczon sok ismerőse volt, apja húsz éve itt lakott; költői működését pedig már kezdték ismerni és megbecsülni. Joggal remélhette hát, hogy megválasztják. Ezért azonnal Miskolczra utazott s benyújtotta pályázó levelét.
A miskolcziak azonban nem váltották be Tompa reményét. Sokkal gyorsabban elintézték az ügyet, mint várni lehetett volna és egy kéznél lévő miskolczi káplánt hívtak meg a tanszék helyettesítésére.
Az október 31-én tartott iskolai tanácsból Lőrincz János miskolczi segédpapot szólították fel helyettesítésre, ki dícséretes készséggel ajánlkozott is.
A tanszék betöltse alkalmával tartott előleges értekezlet a jelentkező pályázók közül „tiszt. Scholtz Sámuel helybeli segédpapot, Tompa Mihályt („a sárospataki anyaiskolában tanuló jeles ifjú és költő”) s Bartók Gábor szigeti tanító urakat vélte választás végett ajánlandóknak.”
A tanárválasztó egyházközségi tanácsülés 1845 november 2-án folyt le Palóczy László segédfőgondnok elnöklete alatt a négy lelkész, Papp János igazgató oktató, huszonhárom tanácsnok, azután a főjegyző, két algondnok s egyházfiak részvételével. A választás a fiatal költőre keserű csalódást hozott. Rajta is beteljesült a régi igazság, hogy senki sem próféta a saját hazájába. Az egyháztanács nagy többsége Scholtz (utóbb Solymossy) Samu miskolczi káplánt, egy különben köztiszteletben álló művelt fiatal embert, az iskola egykori növendékét, választotta meg. A választás eredményét az egyháztanácsi jegyzőkönyv szükségesnek találta bővebben is megokolni.3
A költőt mélyen bántotta ez a vereség. Azt hitte, hogy fiatalkori hányatásai véget érnek s talán szíve választottját, Böszörményi Katalint is nőül veheti. Most mind ennek vége lett. Keserű panaszát a pusztán czímű világfájdalmas költeményében öntötte ki.
Utóbb a végzet rendelésébe egészen belenyugodott. Belátta, hogy a tanári pálya nem neki való. A nevelő legfontosabb tulajdonsága hiányzott belőle: az önfeláldozó türelem. Solymossynak, kit utóbb legjobb barátai közé sorozott, barátságos beszélgetés közben gyakran mondogatta, hogy ebben az esetben az vesztett, a ki nyert s az nyert, a ki vesztett.
Más pálya után nézett. Elbúsultában az egyházi pályáknak bosszúsan hátat fordított s 1845 deczember elején ügyvédségre készülendő, Pestre költözött.
*
1) „Tompa Mihály, fiatal költőink jobbjainak egyike, előfizetés útján egy kötetnyi Népregét adand nem sokára a közönség kezébe. Költői szép nyelve felette ajánlatossá teszi.” 1845. szeptember 18-iki száma.
2) Tompa Mihály levelei Fekete Károlyhoz (1843-54.) Közli Nagy Pál, tornaallyai lelkész, gömöri esperes. Rozsnyói Hiradó 1882. évi 13-17.sz.
3) „A” mennyiben az ajánlott egyének közzül főkép tiszt. Solcz Sámuel úr és Tompa Mihály tüntek ki, - az első iránt kifejlett s’ abból eredett hajlamnál fogva, hogy mint iskolánk egykori jeles növendékje, majd az alsó szófüzeti osztálynak két éveken által – kitűnő szorgalommal és haszonnal működött tanítója, végre ismét az alsó szónoklati osztályban, annak rendes köztanítója hosszas betegeskedése miatt – félévig közmegelégedést nyert helyettes tanító, magát már ez előtt is azon mértékben érdemesítette, - hogy abbelki kitünő érdemeinek adandó alkalommali figyelembe vételük s megjutalmazásuk iránt is – köz szóval megbíztattatott, de erköltsi magaviseletének tisztasága is közönségesen ismertetik: tiszt. Solcz Sámuel úr a költszet és felső szónoklati osztályok köztanítójává a’ nagy többség akaratával elválasztatott s egy küldöttség által az úgynevezett Chartának is közlésével elválasztatása tudtára adatván – azt köszönettel elfogadta és a köztanítóságra magát fölajánlotta.”
Forrás: Erdélyi Múzeum 1909. Új folyam 4. (26.) évf. 3.sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése