„Bizony mondom: az angyalok nincsenek
mind az égben
és vannak még szép kincsek, itt lenn is, a
szeméten.”
S én vagyok a pásztor aki messziről jött
és hajadonfőtt a csillag után,
mert már rég, már rég üres volt a jászol
és panaszosan bőgtek vágyaim, a tiszta tehenek
s én térdepelek most messzi vándor
a lábaidnál mosolygó drága kisded
(egy miniator, aki szentképet fest majd rólad,
elfáradt utas, utasa egy békés hajónak,
mnin a bánatom szunnyad lágy párnán
és úszik utánam és mindétig örökre vár rám)
s Te vagy a Szűz és a Gyermek,
ne nevess ki, ne bánts, ne vess meg
hogy vártalak mindig s hogy szeretlek
s alázattal s örökre nézlek
bánatos bamba szemme,
mert én vagyok a három jó királyok
a messziről jött: szelidség, alázat és a jóság,
a szelid s fehér fivér és elhervadt barát,
az elrejtett arcu koldus
aki nem kér s el nem is fogad semmit,
tőled kis gyenge bárány,
sápadt mennyei kisded,
ki együgyü vagy, tudatlan, kedves
és lágy emlőt kíván még gyenge szájad
és gyenge tested fátyol
és véred bágyadt méreg
s már tömjénnel és zsoltárral
im örökre dicsérlek
és méla dudaszóval
s szegény és kis szivemben
szép ajándék van Néked,
amit jó kis szemem lát, bizton másik is látják,
a feletted lengő angyalt s kezében a pergament
(oh oly szép enyhén bágyad kis fejed glóriája)
s én csendben olvasom s mindenek olvashatják:
„Akire Rámosolygott Mind Mind Boldog Az. Amen.”
régi és szép betükkel igy szól rólad az írás.
(Forrás: Keleti Arthur: Angyali üdvözlet – Versek, Litániák - Bp., 1916. – Grill Udvari Könyvkereskedés kiadása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése