Csicsada: Úgy legyen!

virág lennék lágy tavaszi fényben
boldogan megpihennék anyaföldben szépen
illatoznék embernek és madárnak
nem élnék akkor ily magányban
óh, de fáj!

eső lennék, simogató, csendes
melyben minden kis madárka boldogan repdes
frissíteném a földet és levegőt
nem élném napjaim ily epedőn
óh, de fáj!

szellő lennék, duruzsolnék lágyan
repülni segítenék madárfiókáknak
óvnám én minden szárnyrebbenésüket
nem élnék akkor ily csüggeteg
óh, de fáj!

napfény lennék, életadó meleg
megsimogatnék minden dolgos kezet
erőt sugároznék, hogy bírják az életet
nem élném napjaim ily réveteg
ój, de fáj!

mosoly lennék minden ember száján
vidámságot adnék a világ minden táján
felejtetnék bút, fájdalmat és nyomort
egy napom sem lenne ily komor
óh, de fáj!

madár lennék messzi magas égben
szabad lelkem boldogan szárnyalna a légben
óvnám unokáim s minden gyermekem
istenem add, hogy egyszer úgy legyen!
úgy legyen!