- Szomory Dezsőnek –
„oh hogy fogom lerázni én szegény a szívemről,
a sok kék nefelejcsek alélt mennyi kékjét,
ami szemedből hullt rá, két irgalmas kék szemből
s mik oly jók és szelídek mint szent Teréziáé”
S én aki életem majd a jó s kicsiny szenteknek
csendes kis halálával végzem e földi téren
s ha szép lassan lepergett már majd a homokóra,
mi lesz ha elmegyek kis életemmel mit nem éltem,
mint ők kik sötét dómok mélyében könyörögnek
(hova lesz mit nem éltem sok derüs szép napom,
ha lefekszem ágyamba amit rég vetettem meg)
s ki épp olyan hervadt vagyok mint egy pap a napon
és sohsem is mozdulnék meg életem szürkeségén
s ha szép napjaim is sötét fákhoz kötötten
nyilakkal általlövék mint a szegény Sebestyén,
a gondoknak nyilával s amelyek mérgesek mind
(és olyan sűrűn jönnek és olyan szüntelen,
ellenük mit is tehetnék hátrakötött kezekkel)
s kinek hogy szenvedett Te adtad im a kendőt,
hogy szomoru szép arcát rányomja szép emlékül,
kis Veronika kedves és lágy és enyhe, kendős
(jó és jámbor kis lélek és kedves kis hugocska)
s ki Téged festettelek mint az evangyelista
Lukács aranyalapra és enyhe szép szinekkel
festette a Madonnát s épp olyan áhitattal
s épp úgy örök emlékül és én is csak az voltam,
egy alázatos, jámbor s bőráncu kámzsás festő
s ki összetett kezekkel sokat is imádkoztam
és néha térdelve is (s mert oly üresek s untak
mind a régi imák) egész új s szép szavakkal
s enyhén, sóhajtva mondtam, ha nehéz volt szivem:
(hogy menj el tőlem Gyermek, hogy menj el és ne menj el
s hogy hagyj magamra most már csendes kis életemmel
s ha akármilyen szép is minden iniciálé,
mit könyvembe befestek Veled való napomból,
szelid emlékezésül s mi itt marad belőlem
s mutatja majd hogy éltem én is e kis világon
s hogy jámbor krónikás mit lehetett felírtam
s hozzá képet festettem s amilyet éppen tudtam
s mindig csak azt éreztem hogy napjaim lemúlnak
s hogy kis életem lassan csak elmulik felettem
s huszonöt évvel agg megyek ki a világból,
az elfogyó délutánt sajnáltam és szerettem
s félve kérdeztem este mit is csináltam aznap
s hogy életem nyoma maradt e valamin
s ha az életemet élni soha bele nem kezdtem
s Te akit szemem elé úgy emeltem magamnak
s olyan játékos kedvvel mint egy kristályt a gyermek
és úgy tudtam örülni minden kicsi örömnek
ami Terajtad át ért, kis csiszolt üvegen
s mint ifju a patakra úgy hajoltam fölébed
s szemeid szép vizében fájó magam néztem csak
s egész meg is igéztem, megöleltem s megírtam,
én magamat imádó, szegény s elkárhozott,
bús földi nők közt, kis szelid égi angyal
bevallom ime itten és hihetsz is szavamban:
mégis csak szép aranylánc voltál az én nyakamban
és mert a szerelemből biztos, hogy szenvedés lesz,
a szenvedés s szerelem oly egyforma két nővérek
és mindig szépen együtt mennek s karöltve járnak
(oly kedves méla szájuk s arcuk is oly egyforma,
mint két ikertestvérnek Burne Jones egyik képén)
s míg nem vagyok „szerelmes” ments meg engem még Tőled
és jövendő magamtól mert szenvedni nem tudnék
s amig elmenned könnyü és szivem sem nehéz még,
hogy ujra élhessem a régi életem majd,
ami már szép volt, csendes és derüs és magános
s tünő lábadnak útján majd szemeim kisérnek
s enyhíti feledés kedves örök emléked”
és Akinek én voltam a hívek kisded nyája
és mind a búcsusok kik itt lenn felkerestek,
Te nem mentél el mindjárt és szavaim szerint
(s oh mit is tettem volna ha mindjárt mégis elmész)
s alázatos és enyhe szelid és szép szemedben,
az engem üdvözítő ostyával és kehellyel
(s ha sokszor mondtam is: tudom nem vagyok méltó,
az ostyára s Terád o hostia salutaris),
Te lehajoltál hozzám s szeplőtelen kezeddel
s szép szavak malasztjával simogattál meg engem
s mint egy egész kis angyal olyan jó s szelid voltál
és mellettem maradtál tünő kicsi időmben,
míg megírtalak Téged, akit nagyon szerettem
Bocsásd meg szerelmemet, Dicsértessél és Amen.
*
Az Istennek Nevében Ki Megsegitett Engem,
Hogy Könyvem Béfejezzem Kilencszáztizenötben
S Egy Angyalt Küldött Hozzám, Ki Diktálta Mint Irtam
S A Kezem Is Vezette Ez Evangeliomban,
Dicsőség Néki. Amen.
(Forrás: Keleti Arthur: Angyali üdvözlet – Versek, Litániák - Bp., 1916. – Grill Udvari Könyvkereskedés kiadása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése