Tompa Mihály, az egyszerű hanvai kálvinista pap iránt se a magyar irodalom, se a magyar társadalom nem rótta még le eléggé kegyeletes tartozását, sőt úgy tetszik, mintha némi kicsinylést, némi hidegséget tanúsítanának iránta. 33 éve, hogy a Virágregék költője, a természet mély érzésű barátja meghalt, s ime máig se jelent meg méltó élet- és jellemrajza, mely életének adatait összegyűjtve, feltárná előttünk: ki és mi volt nekünk Tompa Mihály? s máig se örökítettük meg emlékét érczben vagy márványban, tanúságúl és lelkesítésül a jövő idők számára. Történtek ugyan mind a kettőre vonatkozólag kisérletek: Tolnai Lajos megpróbálta Tompa írói arczképét megrajzolni, de miként regényeiben a valóság helyett csak torzképét nyujtja az életnek s mindent végigönt epéjével, - e tanúlmányában se lehet az igazi Tompára ráismernünk. A mi a másikat illeti, a sárospataki kollégium ifjúsága 1896-ban felállította híres elődjének mellszobrát az iskolakert árnyas fái közt s Rimaszombat is régen készülődik nagynevű szülöttjét egy érczszoborral megtisztelni, - de Tompa, a honfiú dalnoka, az elnyomatás éveiben a nemzet lelkének költögetője, fájdalmainak elsiratója, reményeinek élesztgetője, a Petőfi és Arany barátja s költészetünk népies-nemzeti irányainak mellettök harmadik képviselője – ezeknél nagyobb és méltóbb áldozati tüzet érdemel!
De mintha változnának az idők, mintha kezdenénk betelni a cosmopolita költészettel, a Zola és Ibsen-imádással, mintha újra visszatérnénk az elhagyott oltárokhoz: a nemzeti istenek imádásához! Nem ezt mutatja-e Vörösmarty emlékezetének lelkes megünneplése. Eötvös K. „Balatoni utazásá”-nak, Berczik „Himfi szerelmé”-nek és Herczeg „Ocskay Brigadéros”-ának páratlan sikere? Ha ez az irány erősödni fog, akkor Tompára is el fog következni a méltánylás kora, s akkor nemcsak a sárospataki diákok fogják összerakni filléreiket szobrára, hanem az egész magyar társadalom sietni fog emlékének megtiszteléséhez hozzájárulni!
E gondolatok közt s mint ez idők előfutárát a legmelegebben üdvözöljük Tompa M. föntidézett életrajzát. Irója a Tompa tisztelők kicsiny gyülekezetének leglelkesebb papja, ki mint Gömörmegye fia, mint rimaszombati és pataki diák úgyszólván beleszületett a Tompa kultuszba; ki még mint pataki diák lelkes czikkeket írt a gömöri lapokba a Tompa szobor felállítása érdekében s a szájától megvont fillérekkel hordta össze, gömöri tanulótársaival együtt e szobor első alapját, bizva a mustármag megnövekedésében; ki mint gömöri pap és tanár áhitattal járt Tompa életének és működésének egykori színhelyén s fogékony lélekkel hallgatta és gyüjtögette a rávonatkozó adatokat, ezek iránt Tompa minden barátját, ismerősét kikérdezte, s az irodalom mezején is felkutatott minden nyomot, a mely Tompához vezetett; ki T. hátrahagyott egyházi dolgozatait is kiadta s egész sereg kisebb-nagyobb czikkelyben ismertette Tompa életének egyes részleteit, fejtegette költeményeinek egyes vonatkozásait. Ily fogékony kebellel s ily előkészületek után, nem természetes-e, hogy hivatást érzett Tompa életének megírására?
Műve, mint czíme is mutatja, első sorban életrajz. Miként a Kisfaludy-társaság Petőfinek első sorban hiteles életadatait óhajtotta összeszedni, hogy ezek aztán biztos alapúl szolgáljanak műveinek kritikai méltatásához, S. Szabó József is Tompánál főként e feladatot: az életadatok összegyűjtését tűzte maga elé. Eddig az irodalom barátai úgyszólván csak arra az életrajzra voltak utalva, a mely Tompa összes költeményei előtt 39 lapon Szász Károly tollából megjelent s a mely Tompa életének természetszerűleg csak főbb pontjait érinthette. S Szabó teljes képet rajzol Tompáról; ismerteti gyermekkorát, diákéveit, irodalmi szárnypróbálgatásait, pesti élményeit, - s aztán bejei, keleméri és hanvai papságát, évekig tartó betegeskedésének egyes phasisait, hosszas halálküzdelmét. Még azok is, kik szivesen társalkodnak Tompa költeményeivel, kik szivesen olvassák a róla itt-ott megjelent közleményeket, sok új adatot, felvilágosítást fognak találni ebben az életrajzban, sok költeményének fogják megtalálni nyitják, értelmét. Nem mondjuk, hogy ez adatok más szinben tüntetik talán fel költőnket, mint a hogy eddig ismertük; nem, csak közelebb hozzák őt hozzánk, csak inkább feltárják előttünk lelkét! Látjuk, hogy s mint élt, minek örült, miért rajongott, mivel szeretett foglalkozni; látjuk őt különösen, mint papot, a papi teendők minden ágazatában, mint egyházi beszéd-irót, mint előadó szónokot, látjuk hivei közt s a papi tanácskozásokban; aztán látjuk családja körében, feleségéhez s gyermekéhez való viszonyában, látjuk barátaival való összeköttetésében. Látjuk, mikor milyen irodalmi tervek foglalkoztatják; mily lelki hatások alatt irta egyik-másik nevezetesebb költeményét; itt-ott csinos és főként helyes méltatását is kapjuk költészetének, költészete egyik-másik ágának.
Mért ne vallanók be örömmel, hogy e közelebbi ismeretség nemcsak nem árt Tompának, hanem inkább emeli őt szemünkben. A kit eddig csak távolról tiszteltünk, azt most megtanúljuk szeretni, megtanúljuk csodálni. Rendíthetetlen hite, erős hazaszeretete, felesége iránti mélységes szerelme, odaadása, - mind magas szinben tünteti őt fel előttünk. Nem mintha neki is nem volnának gyöngéi; S. Szabó nem is hallgatja el azokat, szeretete nem teszi elfogulttá hőse iránt; érinti ezeket is, de kiméletes kezekkel s rámutat forrásukra, hogy méltányosabbak lehessünk megitélésében. A költőnek se föltétlen imádója, de egy pár biztos vonással itt is kiemeli azt a helyes szempontot, a mely szerint őt megitélnünk kell.
S. Szabó könyve nemcsak rendkivüli haladást jelent az eddigi Tompa-életrajzokhoz képest, hanem joggal mondhatjuk, hogy ez az első, igazi Tompa életrajz! A tartalom gazdagsága, újdonsága mellett éppoly mértékben leköti figyelmünket az előadás melegsége, bensősége s a könnyed, nemesen egyszerű, bibliai zamattal ékes nyelv, mely egyaránt távol áll, úgy a száraz adathalmaztól s elvont fejtegetésektől, mint az üres sallangoktól. Valóban, S. Szabót ez életrajz megirásánál Tompa szelleme illette; gondolkodása, eszmemenete szinte rokonnak tünik fel a Tompáéval; csak egy rokonlélek, egy költői kedély rajzolhatta őt meg így nekünk, ki ugyanazon helyen, ugyanoly behatások alatt élt, tanúlt, nőtt fel, mint Tompa, s a mellett lelke telve van imádott költőjével. Műve szívből folyt, a szeretet sugalta, azért nem fog nyom nélkül elenyészni! A kik Tompát szeretik, ezt az életrajzot is szivesen fogják olvasni, azok pedig, a kik nem ismerik eléggé, ebből meg fogják őt ismerni és szeretni!
(Életrajz Tompa Mihály arczképével és a rávonatkozó irodalom repertoriumával. Irta S. Szabó József debreczeni kollégiumi tanár. Budapest, 1901. Hornyánszky V. konyvnyomdája. 116 n. 8 r. lap Ára 2 kor.)
(Forrás: Erdélyi Muzeum – epa.oszk.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése