Bevilacqua Bellinonak
Az én szivem hét kis tőr járta át
és megjártam a bús kálváriát
és hajadonfőtt és mezitláb
s hogy öt szép sebem vérem még eressze,
messziről int életem kis keresztje,
hajlott kereszt lágy dombon s felette enyhe hold,
leszögelt szomoruság rég nyugodalmas s holt
s mint délelőtti őszi nap már
mosolyogtatja a kerteket
s a szelid arany felnevet,
szívemben derüs őszi nap, már őszi napsugár nevet,
szívem dédelget, becéz és szeret
s mégis mint egy kis napos kertnek
világos ösvényén jár egy sötét pap,
úgy sétál benne néha még a bánat,
az ifjukori bús napok emléke
(szép vén fasor hol papok meditálnak
oh régi kedves ifjusát),
mikor szegény szivem az életet még élte,
már derüs, bölcs, szelid öreg és hajlotthátu
s a napfényen mosolyog mi megsüti kis hátát
és minden szava simogató kedves
s jó szeme mindig drága könnytől nedves
(oh könny sok édes és nehéz fürt drága mustja
s érett bora, aszu s nemes, ami soká állt)
egy jó öreg szív és két hű öreg szem
s én tudom most már tovább nem öregszem,
mit öregedhet az aki nem él,
mit öregedhet az aki nem él már
s csak mosolyog örök bús vándorlásán
az embereknek és e kis világnak
s kit nem bánt a világok változása,
évszakok fordulása, élet és halál
(hogy béke van vagy szörnyü háború még)
szép békéje örökös béke már rég,
fáradt szivemben drága, szép, arany derü
mosolyog már s kis angyalok nevetnek
s akiket mind szeretek és sajnálok,
én megbocsátok mind az embereknek
s a sok kis kedvesnek is kik szépek és szeretnek
és nem félnek s oly tisztán mosolyognak
s úgy jönnek mint kis galambok s bárányok,
jó kis testvérek (s ördögökké lesznek)
s oly enyhén szállok majd az Úr kezére
ha int az angyal (s oly készen talál),
mint egy hervadt, kis, békés, öreg szentnek
kedves kezére száll egy szelid madár.
(Forrás: Keleti Arthur: Angyali üdvözlet – Versek, Litániák - Bp., 1916. – Grill Udvari Könyvkereskedés kiadása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése