Kiss József (1943-1921): Könyörgés

 
Követni utaid, mindenható!
Oly szép és biztos és oly biztató.
Nincs utvesztő ott, nincsen csalfa nyom
És megbotlástól nem kell tartanom.
Azért ösvényedért a szivem ég,
Fűz engem hozzád édes kötelék.

Ó lét forrása, büszke pályaczél!
Akibe szívem bízik és remél,
O vajha lényeg megismerhetném,
De ere méltó hogy lehessek én? -
Ha szivem vágya közeledbe von,
Házadba lépek és imádkozom.

Tűröm a jármot, némán viselem,
Melyet népemre mértél, istenem!
És nem fordulok tőled el soha,
Legyen bár sorsom még oly mostoha!
Ki könyörülne rajtam, ha te nem?
Halállal haljak, ha ezt feledem!

A te szerelmed edzi meg karom,
Egedre édes felpillantanom,
Erőm te vagy s bizalmam egyedül,
Míg szemem megtörik s szivem kihül,
Osztályom java a szolgálatod,
Üdvöt, segélyt csak tőled várhatok.

Ó adj erőt, hogy bármint jő sora -
Tetőled el ne pártolja soha!
S ha rám zudúl is zord itéleted,
Én át nem hágom szent törvényedet.
Szövetségedhez hűn ragaszkodom,
Hited világa az én vigaszom.

(Forrás: Kiss József: Ünnepnapok - Bp., 1888.  Franklin-Társulat nyomdája)