„s a sziveinkben úgy csókolta egymást
mint két kedves galamb, a szelidség s a jóság”
S hogy elmúlik tőlem a délután, szegény
s hogy elmúlik tőlem kis életem, szegény
s hogy bágyadtan lelankad két kezem
s elhervad ifjuságom,
s hogy elmúlok e szép világon
leégő gyertya, hervadó virág, fakuló himzés,
szentelt barkaág, fekete galy
s szürkéje mind leomlik,
szürkéje is leomlik elfáradt életemnek,
talán valami rossz öreg szem vert meg
hogy szent vagyok s úgy kisér minden múlás
s sötét kapujával az elmúlás
oly ifjan s öregen vár hogy előtte lehulljak
s én élnék még, szeretnék és énekelnék néha
és derüsen mennék be és éretten és békén
a dús aranykapun a neve: teljesülés
s ha minden szép dalom elénekeltem már én
fáradt és okos koldus a templom lépcsején,
alázattal kuporgó egy bárány és egy gyermek,
ki ingyen énekeltem magamnak és Te Néked,
s akitől im búcsuzom, az Úr legyen Te Véled,
oh nékem lágyan int már a békés égi élet
s enyhén megáldlak Téged míg útra indulok,
emlékeink közt járni már lelkem lehanyatlik
s ha bamba bús szemekkel tán visszarévedek még,
(és elfáradt szívemben dereng tán életed)
ne gondolj semmit Kedves már nem emlékezés
(a távozónak sorsa hogy mindent ujra lát meg
ami kedves volt néki és égi rendelésből,
szép, fakó képeket lemúló életéből
s egész életét érzi, hogy üresen ne menjen)
félénk és szép szemeddel oldozz most hát fel engem,
a csendes búcsu oly szép s a szemekben marad
s kis őz tekinteted csak szebb lesz még és mélyebb
s míg hívni fognak engem, lágy égi harsonákkal,
üdvözlégy szelid arany: oh beteljesülés,
addig is amig mennék a kedvemet tegyétek
(a szavát a távozónak mely jelentős és emlék)
s ráadt fejem alá lágy párnátok tegyétek
kedves jó angyalok, szelid enyhe testvérek,
enyhe szelid párnátok, a neve: feledés.
(Forrás: Keleti Arthur: Angyali üdvözlet – Versek, Litániák - Bp., 1916. – Grill Udvari Könyvkereskedés kiadása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése