27
NOV
(szemelvények)
Ó, hol vagy, szív hőse,
ki nemesen
fölkelsz, s szavad a
hadnak: „ÁLLJ!” – vezényli?
Légy ősz bölcs, vagy
virágzó büszke férfi,
mindegy, csak szólj már,
hogy „elég legyen!” –
s világhős leszel!
Ellenségeden
így győzz: testvéri
jobbod nyújtva néki.
Hó zászlód tűzd a rőt
romok fölé ki!
S kell-e, hogy végső
leheleteden
alább ne add? Végig
kell-e tusáját
a két erőnek vívnia
vadul,
míg táncuk a serpenyők
föl-le járják,
s a pusztítás gátat nem
tudva dúl?!
Ez büszkén tűzi fel
győzelme szárnyát,
s a vesztes mérlege a
mélybe hull…
S ha a pokol dühének
vége lett,
valóban megvalósul majd
a béke,
a gyűlölet magának lesz
a fékje,
s biztonság lesz úr a
fortély felett?
Az igazság kapja a
főhelyet?
Lesz jog? Telik-e bőven
majd kenyérre?
Fegyver, bilincs
elenyészik-e végre?
Kap-e ember s munka
becsületet?
Tisztulást lelünk-e
fürdő vizében?
Gőg alázattá, és
könyörület
képévé válik az önzés
szerényen?
S paranccsá lesz a
hármas szeretet?
Vagy jaj, százszor jaj –
a bosszú nevében –
a vesztesnek, s nektek
is, győztesek?
Jöjj vissza, béke, hát!
A népeket
barátságos olajággal
köszöntsed,
táplálj, vidámíts,
pezsdítsd föl erőnket,
s légy karban érc, és
szívben lendület.
Oltsd ki a fajták közt a
gyűlölet
fáklyáját, hogy ne
lássunk soha többet
ifjú özvegyet, árvát,
meg szülőket,
kik sírva sírnak holt
fiúk felett.
Gyógyítsd sebünket,
kárunkat töröld el,
vezéreld a nemzetek
seregét
a cél felé, mely telve
szép örömmel!
Vidd a népek
diadalmenetét
a munka áldásos harcába!
– jöjj el,
szeretet uralma,
testvériség!
Hviezdoslav
(Ford.: Rónai György)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése