És aztán hirtelen,
mintha fejem törékeny lett volna,
és szemem túl nehéz,
eme álom végéig
hurcolandó dolgok súlyától
kizuhantam egy mozgalomból:
ki az utolsó örömből,
mely keringőzni látta a világot,
kutatva fehér ostyák után…
Ficam nélkül kizuhantam!
láttam embereket, embereket
torkukat, életük dalának
erőfeszítése alatt,
szakadtak a virradat részei
Fejem volt az én részem
szívem hozzáadódott
kizuhantam ahogy adtam őket
kezemet kificamítani
Állva miért fontam volna össze
karom és fogtam volna le lábam,
én ne indultam volna el feléjük
jókedvűen énekelt daluk
eleven testű visszhangja?
Inkább felbomlanék a savban
a laoszi Jarres síkságon
anélkül hogy törődnék
ápolásával egy sérült madárnak!
KÖZÖSSÉG II.
Mikor a férfi hívebb lesz a férfihez
az asszony figyelmesebb a holdra
a gyermek fogékonyabb apja cirógatására
kezem eljövő hajnalról készít rajzolatot
az élet újra megalkotja majd a testem
és váratlan kovakő emlékezetem
többé nem gyúrja majd a bűn agyagját
testvéreim közül egyiknek sem a hátán
Ó az Utolsó Vacsora kenyerének a fénye!
Ó ama kehely borának a melege!
minden egy áldott méh hasonlatosságára!
az életem már többé nem emészt el…
Nemrégiben szomorú volt embernek lenni
minden bőrszín külön gettót alkotott
a pórusokon át csak izzadva törtünk ki belőle
mindenütt ahol árnyék voltam csattogott a korbács
de már a nyelvem csattog
akár a keserédes csalán
amióta balzsamot tudtam facsarni a hangomból
PARANCS JÁNOS fordításai
(Forrás: Nagyvilág XVII. évf. 10. szám, 1972. okt. – 1449-1450.
old.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése