Székely Béla: Leonhard Frank két új regénye*

Nemcsak a német, de a világirodalomban is különös értéket jelent Leonhard Frank neve, akit a Korunk-ban most folytatásban megjelenő regényéből elsőizben ismer meg a magyarul olvasó. A „Bürger” írója a „Der Mensch ist gut” c. hallatlan sikert elért, tömegek lelkét megrázó könyve után új könyvvel jelentkezett. A könyv háborús történet. Bátorság kell ehhez, tíz évvel a háború befejezése után, amikor már unott és kopott a háborús téma. Leonhard Frank állásfoglalása a háborúval szemben ismeretes. Der Mensch ist gut több irodalmi alkotásnál, a háború utáni emberiség legtisztább, égbetörő, földet megrázó békeszózata. Ez a könyv az, amelyet oda kellene adni minden anya, minden harcos ember, minden szenvedő ember kezébe. És amikor kezünkbe vesszük e roppant egyszerű című könyvet, Karl und Anna, hirtelen szívünkbe zúg a Der´ Mensch ist gut kopott pincérének jeremiádja:

„Ma nincs ember Európában, ki gyilkos ne volna!... Elvakultak vagyunk és gyilkosok, mert az ellenséget magunkon kívül keressük. Nem az angol a gyilkos, nem a francia, nem az orosz és ezek előtt nem a német, de önmagunkban van az ellenség. Mert az igazi ellenség az, ami nincs is. A szeretetnek ez a meg nem levősége, ez az ellenség, ez minden háború oka. Egész Európa sír, mert egész Európa nem tud többé szeretni. Egész Európa tébolyodott, mert nem tud többé szeretni. Csak szeretni kell és akkor elhallgatnak a fegyverek. És akkor itt van a béke. És akkor gyermekek vagyunk ezen a földön...”

Karl und Anna alakjai ebből a háborúból lépnek ki és ez a nagy szeretet az, ami megváltja őket.

Két fogoly él együtt valahol az ázsiai steppén. Az egyiknek asszonya van otthon, a másik nőtelen. Már évek óta vannak együtt, elhagyottan, havonta csak egyszer hoznak nekik ételt, egy egész hónapra valót. Az asszonyos ember az asszonyáról beszél. Hosszúk a napok, hónapok, évek és a nőtelen már épp úgy ismeri az asszonyt, akár a férj. Minden titok lehullt közöttük, a házasélet minden intimitása nyílt valóság. Minden kis pepecselő asszonyi szokás szívbevésett ismertetőjel. Karl, a legény egyszer megkérdi a férjet, Vajon odaengedné-e neki egyszer az asszonyát?

– Igen, egyszer, mert nagyon szenvedtünk, mert együtt szenvedtünk. De csak egyszer és azután leütnélek.

Karl megszökik és hazajut a férj városába. A szökés vészes útján egy, egyetlen gondolat járja át. Felkeresi az az asszonyt és a férjének adja ki magát.

Így is történik. De az asszony mégis felismeri, tudja, érzi, hogy a visszatért fogoly nem az ura. A férfi azonban hűen megjátssza szerepét. Mindent tud, mindenre emlékszik, mindent ismer. És a fogoly férjre vágyva vágyó asszony végre szédülten csalja önmagát és Karlé lesz. Karl ott marad. Együtt élnek. A külvilág előtt az asszony visszatért férje. De maguk között már nincs szükség e csalásra, mert véghetetlenül mély, tiszta és emberi szerelem az, ami közöttük szövődik.

De e tiszta szerelem mögött ott leselkedik állandóan a kínzó kérdés, mi lesz, ha az igazi, ha a férj visszatér? Már szinte várják, óhajtják, hogy ez bekövetkezzék, hogy megszabaduljanak e kínzó nyomástól.

És egyszer bekövetkezik. Nem lesz belőle dráma, vagy legalább is vér nem folyik. A hazaérkezett férj azonnal a vendéglátó szerepét veszi át. De nem lehet közöttük hazugság, az asszony mindent elmond. És választ: összeszedi kis cókmókját, Anna és Karl megindul, kéz a kézben a szeretet örök országútján.

Banális történet? Ki tudja hányan írták már meg. És mégis! Örök élmény az olvasó számára. Ahogy Karl a férj szerepében beállít az asszonyhoz, nehezebb írói feladatot alig lehet elképzelni ennek becsületes megírásánál. Vagy annál a jelenetnél, amikor íz igazi férj hazaérkezik és mindent megtud. Csudálatos művészet az, amely alig néhány oldalon három ember életét ilyen teljességgel tudja hozzánk testvéri közelségbe hozni. Ennek a művészetnek eszköze az a roppant egyszerűség, amely Leonhard Frankot páratlanul naggyá teszi napjaink írói között. E könyv minden során szinte az az áhítat érzik meg, amellyel a klastrom barátja initiáléit festette. Ez az áhítat azonban az élet igazságáé, a jóság győzelméé. Ebben az áhítatban csak eszköz az írás, amelyet bűn volna felcifrázni. Legszebb könyveink közé kerül az Anna és Karl. Ha kezünkbe vesszük új, tiszta levegő csap meg. Anna Karl gyermekével a szíve alatt indul meg útjára és úgy érezzük, – az ennek a könyvnek roppant diadala, hogy ez a gyermek, Karl és Anna gyermeke, a Karlok és Annák gyermeke -- nem fog többé fegyvert fogni.

A kötetben egy másik kis elbeszélés van. Önmagában véve teljes remek, de valahogyan a Karl és Anna mellett szükségtelen. Nem tartozik oda. * Az Ochsenfurter Männerquartett elődjét könnyen megtaláljuk Leonhard Frank írásai között. És ez nem a Bürger, nem a pszichoanalitikusan mély: Die Ursache, még csak nem is: Der Mensch ist gut. De legkevésbé az előző könyve. Leonhard Frank új könyve közvetlen utóda a Die Räuberbande c. regényének, amelynek kedves humorát annyi keserű írása után megint würzburgi regényében csillogtatja meg. Ez az új könyve is ebben a hentesekkel rakott ó-német városkában játszódik le.

Nehéz lenne elmondani mi történik e regényben. Mert nem az események viszik a szereplőket, hanem a szereplők az eseményeket. Egész különös írói hatás az, – és ez Leonhard Frank egyedülálló nagy művészete – hogy az eseményeket rég elfelejtette az ember, de az alakjai épen megmaradnak. Végül már annyira elmosódik minden, hogy az ember nem is tudja, hogy regénybeli alakokra emlékezik csupán vissza, vagy pedig találkozott is velük.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy Leonhard Frank regényéből hiányozna az elbeszélőnek az a képessége, hogy eseményeken át ismerteti meg azt a világot, amelyet e regény maradék nélkül megrajzol. Szinte benne élünk Würzburg megtorpant életében. Háborús válságok során együtt csúsztunk le a Männerquartett négy alakjával, akik végső elkeseredésükben frakkot csináltatnak maguknak, hogy a szomszédos községekben énekeljenek és nagy nyomorukon úgy segítsenek. Ezzel a derék négy polgárral, akik azelőtt mind dolgos, törekvő emberek voltak, sok minden történik. Az egyiket gyilkossággal gyanúsítják, a másik megházasodik, a harmadikhoz visszatér Amerikából pénzesnek sejtett nagynénije... E négy férfiú életével hamar megismerkedünk és ebben az ismeretségben nincs semmi regényszerű. Egyszerűen úgy érezzük, hogy együtt élünk velük és egy ilyen kis városkában mindegyik tud a másikról mindent, gyors lába van a pletykának. A legjobban azzal az érzéssel jelezzük a könyv különös hatását, hogy az érzésünkben nincs meg sem a térbeli, sem az időbeli távolság. Előttünk játszódik le minden és szinte részesei vagyunk az eseményeknek.

Leonhard Frank különös művészete azonban ennél többet is tud adni. Egy tizenhat éves leány ébredő szexualitásának ragyogó megrajzolását. Ennek, a minden naivság nélküli tavaszi ébredésnek pólusában két férfi áll. Az egyik idegenből szakadt a regénybe, egzotikus figura, egy brazíliai orvos, aki a lány fantáziáján át nő be a vágyódó messziségbe. Ezt az embert világrészek hajtják új és új szenzációk felé, de kikötni nem tud: még egy tiszta tizenhat éves leány karjainak kikötőjében sem. A másik, a boldogabb pólus: az ifjú, aki 10.9 alatt futja a 100 métert, félelmetesen bokszol, de testi kultúrájával egyértékű . lelki kultúrája is. De mégis a lány öntudatlan rafinement-jával szemben: naiv gyerkőc.

Nincs ennek a könyvnek szinte egyetlen alakja sem, ki ne volna érdekes és aki ne tartozna szervesen a történethez. És mégsem figurák ezek, hanem mindig teljes életükkel illeszkednek be a regénybe. Talán egy fél oldal csupán, mit rájuk fordít az író, de mégis egész életüket ismerjük meg. Ha az utcán találkoznánk velük, tévedés nélkül kalapot emelnénk előttük, mert hiszen már valahol – nem emlékszem, hol volt szerencsém, – megismerkedtünk velük.

Leonhard Frank csudálatos művészete új értelmet adott e könyvvel a regény jelentőségének. Egyéni sorsokon túl, olyan kollektivitást ad, amely egy városka életének összefogása. Ezt sohse téveszthetjük el szem elől, még akkor sem, ha e kollektivitás egységében egyéni sorsok szálai szövődnek Frank regényszőttesévé. Bizonyos, hogy ez a könyve sikerében talán minden eddigi Frank-könyvet felül fog múlni és az őszi német könyvpiac legjelentősebb eseményének látszik. (Budapest)

* Leonhard Frank: Karl und Anna. Propyläen-Verlag és Das Ochsenfurier Männerquartett. Insel-Verlag.

Forrás: Korunk 1927. december