Gyermekkorom sok-sok csacsi miért-je
Ma is miért vagy, fejtetlen talány.
Nagy, tágra nyílt szemem hiába kérte,
Az Élet nem felelt a sok miért-re,
Az Élet nem felel egyáltalán.
Nem mondta meg, miért vagyok s miért nem,
Nem mondta meg, mi bűn és mi erény:
Ha fölzendűl s lobog parázna vérem?
Ha leigáz szelid, meddő szemérem?
S alázatoknak élek kenyerén?
Nem mondta meg, hogy dacos indulatban
Foganjon lelkem vakmerőt, nagyot,
Hogy vágyjak, égjek, forrjak szakadatlan
Vagy csak borongjak tétlen hangulatban?
Az Élet nem felelt, - ment s otthagyott.
Nem tudhatom: a finom, nagy zsiványnak
Elvághatom-é torkát éccaka?
Vagy magam is pénzt, pénzt és pénzt kívánjak,
Semmitse bánjak és senkitse szánjak? -
S ha lemosom a vért, van-é szaga?
Nagy csodaállat hátán ül az Élet,
Vad vágtatása végzetet kísért.
Rohan, lohol, a szeme rám se téved,
Töröl vagy ád legfölebb még pár évet,
S én itt vagyok és nem tudom miért.
(Forrás: Nyugat 1913. 7. sz.)(A kép forrása: http://bendeati.blog.hu/2009/06/21/kerdojel_14)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése