Vachott Sándor (1818-1861): Gyermek álmai

 

Christian Krohg (1852-1925): Anya és gyerek alszik 1883

Mit álmodál, mondd, szívem gyermeke,
Ki oly mosolygva kelsz?
Talán kis őzet láttál zöld mezőn?
Anyádnak mit felelsz?

„Mennyben valék álmomban, jó anyám!
Elvittek angyalok,
Ott szebb a rózsa, tisztább a patak,
Zengőbbek a dalok.

Aztán a földre jöttem, jó anyám,
Szárnyán angyal hozott.
S te már kerestél engem a mezőn,
S hozzád futék legott.

Oh, hagyj alunni, altass el megint,
Kora fölkelni még;
Majd égbe visznek ismét angyalok,
Oly szép belől az ég!”

Mit álmodál, szólj, keblem magzata,
Hogy most könnyázva kelsz?
Tán angyalid nem jöttek érted el?
Anyádnak mit felelsz?

„Mennyben valék én álmomban megint,
Elvittek angyalok,
Ott szebb a rózsa, tisztább a patak,
Zengőbbek a dalok.

Majdan a földre vágytam, úgy amint
Először álmodám,
S nem volt szabad többé leszállanom
Hozzád, kedvelt anyám.”

(Forrás: Endrődi Sándor: A magyar költészet kincsesháza – Bp., Athenaeum 1927.)