Kemény Simon (? - 1442): Percek

(A kép forrása: www.nyugat.oszk.hu/html/alkotok/fotok/kemeny_simon_nagy.jpg)

Percek! ti apró, drága percek;
Lágyan simít puha, fehér kacsótok,
Ajaktokon nedves-forrók a csókok,
Körém tipegve, énekelve jertek.

Hamvas gyermek-angyalok jertek,
Elkábítnak az együgyű beszédek,
Melyek azt mondják: szép és jó az élet,
S virágoznak, gyümölcsöznek a kertek.

Nem gondolok én arra - percek,
Hogy ha órák lesztek majd, mint gyötörtök.
S ha évek: mily kegyetlen összetörtök;
Míg ti beszéltek, bút, bajt elfelejtek.

Nekem nincs mult, jövő - csak percek.
Ők mindig dúsak, ifjak és kegyesek,
És nem engedik, hogy kétségbeessek,
Ó Végtelen kis gyermekei, jertek!...

(Forrás: Endrődi Sándor: A magyar költészet kincsesháza – Bp., Athenaeum 1927.)