Balassa Bálint (1551-1594): Óceán mellett (1591)

Kegyelmes Isten,
Kinek kezében
Életemet adtam,
Viseld gondomat,
Vezéreld utamat,
Mert csak rád maradtam.

Gyermekségemtűl
Fogva egyedűl
Csak tetőled vártam,
Mint atya után
Fiú kiáltván,
Könyörögve jártam.

Most is csak tebenned
Reménységemet
Uram helyheztettem,
Magam rád hagytam,
Rád támaszkodtam,
Te alád vettettem.

Mi hasznod benne,
Hogy ha veszélyre
Jutok kétség miatt?
Kit fiad által
Hozzád váltottál,
Mint fogadott fiat.

Hallgass meg azért
Te nagy nevedért
Én könyörgésemben,
Mutasd meg jódat,
Sok áldásodat
Az én szerencsémben.

Add meg énnékem
Én reménységem
Szerint való jódat.
Áldd meg fejemet,
Ki bízik benned
S viseljed gondomat.

A szép harmatot
Miként hullatod
Tavaszszal virágra,
Sok jódat uram
Úgy hullasd reám,
Te régi szolgádra.

Hogy mind holtomig
Szívem légyen vig,
Téged magasztalván
Mindenekelőtt
S mindenekfölött
Szent nevedet áldván.

Ezeket irám
A tenger partján,
Oceanum mellett,
Kilencvenegyet
Mikor jegyzettek
Másfélezer felett.

(Forrás: Endrődi Sándor: A magyar költészet kincsesháza – Bp., Athenaeum 1927.)