2012. júl. 11.

Balla Ignác (1885-1976): Várni...


Várni... jöjjön bárki, történjen bármi,
Várni egyre, mást se tenni: várni!
El-elaltatni a lobogó lángot,
A lázadozót, a büszkét, a falánkot.
Békét kötni gyáva türelemmel,
Álmokat hazudni látó szemmel,
Lesni a percet, az órát, a napot
S felszedni, amit koncul hagyott!
Megalkudni minden pillanatért
S közben a szivünkből hullatni a vért,
Vágyni, epedni, szomjúhozni,
Mit fog vajjon a holnap hozni,
Mely elszívja belőled az erőt,
Mint a ma, a tegnap, a tegnapelőtt,
Mely elcseni mind ifjonti heved,
De lassan, lopva, hogy észre ne vedd!
S amíg a lelked lassan elcsigázza,
Kilobban szíved minden láza
S nem vágyol többé a sasokkal szállni,
Csak óvatosan a földön járni -
Várni...

(Forrás: Endrődi Sándor: A magyar költészet kincsesháza – Bp., Athenaeum 1927.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése