2018. máj. 1.

Juan Álvarez Gato (1440-1509): Azon nótára: Nálam járt a szerelem, nem jön többé sohasem




Mélységes mély bűnbe estél,
naphosszat csak ölelgettél,
engem mégis elfeledtél,
Kárhozatom, Kegyesem.

Széna között hevergettünk,
mégis ellenségek lettünk,
civakodtunk, pörlekedtünk,
gyötörtelek gőgösen.

Én uram, szívem királya,
rá se pillantasz a lányra,
olyan rút az ő hibája?
nem lágyít meg könnye sem?

Tudom én már bánatomban:
földönfutó bolond voltam,
immár talpig fájdalomban
halál füvét keresem.

Nálam járt a szerelem,
nem jön többé sohasem.

Ford.: Orbán Ottó

Forrás: Más fény nem kell nekem. Spanyol szerelmes versek. Magyar Helikon 1978.

Jorge Manrique (?-1479): Isten, magad, magam ellen




Én, ki szabadnak születtem,
én vagyok, ki megtagadna,
én vagyok, ki egy szavadra
szolgálód lettem, szerelmem,
Isten, magad, magam ellen.

Isten ellen, mert imádlak,
ellened, mivel te nem,
s ellenem, mert kulcsa nálad,
hisz tiéd az életem.

Sorsom dús a gyötrelemben,
dicsér, noha megtagadna;
én vagyok, ki egy szavadra
szolgálód lettem, szerelmem,
Isten, magad, magam ellen.

Ford.: Orbán Ottó

Forrás: Más fény nem kell nekem. Spanyol szerelmes versek. Magyar Helikon 1978.

Juan de Tapia: Az Istenhez epedek




Az Istenhez epedek,
nem viseli mégse gondom,
míg építem neked tornyom,
mit könnyemből emelek.

Lesz a fala sóhajtásból,
alap s szeglet búbánattól,
keseredett gondolatból,
s könnyeimnek záporából,
s ha nem segítsz, és veled
Isten sem jön, hogy megóvjon,
befejezem, hölgyem, tornyom,
mit könnyemből emelek.

Sok jajom lesz az őrség fenn,
valamennyi kínban edzett,
fegyverek: a bús szerelmek
muníció:nyögdelésem;
kegyetlenség fenyeget;
ha Isten nem veszi gondom,
befejezem, hölgyem, tornyom,
mit könnyemből emelek.

Kemény harcot állni hívtál:
szépségedet látni mért kell
mérséklettel, tisztességgel!
pillantásod gyilkol is már!
Ketten vagytok győztesek:
te, mert szíved egyre zordon,
s Ámor,akié a tornyom,
mit könnyemből emelek.

Bánatos, panaszos foglár,
fekete zászló kezemben:
mért vagy hozzám oly kegyetlen:
szerelmemben meghalok már,
gyászos hattyúéneket
zengve, ha nem veszi gondom
Isten, és te fenn a tornyon,
mit könnyemből emelek.

Ford.:Rónay György

Forrás: Más fény nem kell nekem. Spanyol szerelmes versek. Magyar Helikon 1978.

Gómez Manrique (1412-1490): Egy hölgyre, aki elfedte arcát




Szívem szökve elszaladt,
mihelyt feltűnt termeted,
mivel felismertelek,
alighogy megláttalak.
Éjszínkendőd takarhatta
volna arcod bár ezerszer:
arra nem lehet hatalma,
hogy én ne ismerjelek fel.

Megmutatkozott alatta
kedvességed, lényed bája,
rejtőzésed gráciája
mindenestül megmutatta.
Úgy, hánykódva izgatott, dúlt
dühöm s zavarom között,
a szemem is odafordult,
ahová szívem szökött.

Kit eleven láng emészt el
azért, ki őt elítéli,
mások szenvedő szívével
nem tud együtt fájni-égni.
Oly szerencsés kínnal kínál
a szerelem, hogy nem érzem
más szeretők szerencsétlen,
idegen bánatait már,
mert ki hű szerelmet érlel,
azt a kedves megigézi,
s mások szenvedő szívével
nem tud együtt fájni-égni.

Ford.: Eörsi István

Forrás: Más fény nem kell nekem. Spanyol szerelmes versek. Magyar Helikon 1978.

Juan de Mena (1411-1456): Dal, melyet betegségében szerzett




Míg az ágyban kell hevernem,
legkivált az fáj nekem,mikor ráemlékezem,
hogy hölgyem nem ölel engem.

Tetejébe nyavalyámnak,
mely azóta támadott,
Istenemre, mar a bánat
egyre, ha rád gondolok:
úgyhogy ettől betegedtem
meg az emberek szerint,
akik tudják mind, de mind,
hogy hölgyem nem ölel engem.

Az én panaszos nyögésem,
szenvedek csak, s hallgatok bár,
közelibb a messzeségben
tenmagad élvezte jóknál:
ha a sírba kell lemennem,
mily halál várt volna, hej!
És én élve tűrtem el,
hogy hölgyem nem ölel engem!

Ford.: Kálnoky László

Forrás: Más fény nem kell nekem. Spanyol szerelmes versek. Magyar Helikon 1978.

Inigo López de Mendoza, Santillana márki (1398-1458): A bölcset jó sorsában




A bölcset jó sorsában már a holnap
ijeszti, jajgat, sír, bajt várva, bőt,
balsorsában meg víg nótát dalolgat,
mert tudja, hogy hamar jobb sorsra jut.

De jaj, velem mi lesz, hisz kínom oly nagy,
halálos vágyat, gondot, háborút,
hordok magamban, mely folyvást nyomorgat,
mert sorsom ez, vagy végzet szabta út?

Sőt lelkem úgy magához rokonítja,
úgy viseli, mint formáját a szikla,
s nincs mód egy percnyi enyhülést se lelnem.

Eszmélkedik a bölcs, de nem a balga;
érzem halálom, s nincsen gyógyír arra,
úgy átaljárt dárdájával szerelmem.

Ford.: Lator László

Forrás: Más fény nem kell nekem. Spanyol szerelmes versek. Magyar Helikon 1978.

Juan Rodríguez del Padrón (1390-1450): A szerelem veszettsége gyötri




Ham, ham, megharaplak,
itt ne érjelek veszetten,
vérét, vérét ontom annak,
aki így elgyötör engem.

Ha ez a szerelmi láz,
itt döglöm meg egymagam,
megnémultam, nincs szavam,
számban habzó ugatás.
Ham, ham, megharaplak.
Ó csak megleljem nyomát,
vérét, vérét ontom annak,
aki ennyi kínra szánt.

Kínos ugatásra fogva
százszor is gondolok arra,
hogy belémarok magamba,
gyötrött, szenvedő husomba,
ham, ham, megharaplak.
Voníts, nyomorult öt érzék,
hallasd a sebzett haragnak
múlhatatlan üvöltését!

Dühöngésben lakozom,
nem mondom, hogy szerelemben,
tengervíz se hűsít engem,
nincs e földön doktorom.
Ham, ham, megharaplak,
mivel be nem vallhatom
okát ilyen csúfos bajnak,
gyógyszerül elhallgatom.

Ford.: Orbán Ottó

Forrás: Más fény nem kell nekem. Spanyol szerelmes versek. Magyar Helikon 1978.

Alfonso Álvarez de Villasandino (1340-1425): Dal, melyet Alfonso Álvarez egy hölgyének kedvére és dicséretére szerzett




Szerelmetes orca,
szánj meg végre hát,
gond a szívem sorsa,
érted űz a vágy.

Földöntúli képed
tömlöcébe zár;
szívem, ily veszélynek
vetve, nem talál
enyhes menedéket
kínjától ma már,
mert orcád tejének
búja járdal át.

Egy a törekvésem:
hogy dicsérjelek;
emlék, feledés sem
bírhat el veled;
képedtől egészen
átfut a meleg;
mert mindenre készen
voltam hű s barát.

S most vagyok szünetlen
bús, örömtelen;
ó csak még egyetlen
napra légy velem:
ékes termetedben
vigaszom lelem,
mert mit elvesztettem,
újra rámtalál.

Míg matattam terveimben,
a madárkák elröpültek;
majd kinyílt zöldellve minden,
s gond szakadt rám, bánat ült meg.
És akkor lebbent le Ő rám,
s áthatott nemes szenyórám,
kit imádok minden órán,
járja fény vagy éj a földet.

(Ford.: Molnár Imre)

Forrás: Más fény nem kell nekem. Spanyol szerelmes versek. Magyar Helikon 1978.

Diego Hurtado de Mendoza, az admirális (1503-1575): Körtánc




Amott a fa, mely zöld a lombtól,
valamire gondol.
Amott a fa, a szép sudár,
olyképpen mutatja, virágozna már;
valamire gondol.
Amott a fa, sudár, merész,
olyképpen mutatja, virágozni kész;
valamire gondol.
Olyképpen mutatja, virágozna már:
látszik immár, jertek nézni, mily sudár;
valamire gondol.
Látszik immár, jertek nézni, mily sudár:
hölgyek, ide gyorsan, teljen a kosár;
valamire gondol.
Látszik immár, jertek nézni, mily merész:
hölgyek, ide gyorsan, teljen a kosár;
valamire gondol.

(Ford.: Tótfalusi István)

Forrás: Más fény nem kell nekem. Spanyol szerelmes versek. Magyar Helikon 1978.

Juan Ruiz, az hitai plébános (1283-1350): Példázat a kis termetű nőkről




Kurtára fogom néktek a prédikációmat,
mert a rövid beszédet vélem elmémbe jónak,
a kis nőt szeretem s a kurtán okoskodókat,
hisz fertelmes hamisság forrása a sok szónak.

A bő beszéd nevetség, sok nevetés botorság,
kis nővel szerelemben dúsan telnek az órák,
termetes farért,bájért nem adnék kicsi formát,
vaskos báj helyett aprón járnám csak a bolondját.

A szerelem parancsa: a kicsikről beszéljek,
nemességükről szóljak, most hát szólok evégett,
úgy ejtem szavam rólok, hallván játékra véled,
hidegebbek a hónál, s a tűznél jobban égnek.

Kívülről hidegek, de forrók a szerelemben,
nevetés, vidám játék velök ágyban pihennem,
mind serény, jó a házban, nyugodt és csupa kellem,
sok jókat lelhet bennök, ki fejét töri ebben.

Igen kis ékkövekben nagy csillogás parázslik,
igen kevés cukornak nagy édessége csábít,
kis nőnek termetében nagy szerelem tanyázik,
ki érti  módját, annak kedvére tenne bármit.

A jó borsnak felette apró fekete magva,
de diótól sem hevülsz jobban, erőre kapva,
ha kis nőt ölelsz, s szívből magát kényedre adja,
nincs oly nagy gyönyörűség, mi benne nem akadna.

Valamint sok színekben pompáz a rózsa ága,
jó maroknyi aranynak értéke, becse drága,
s kevés balzsamnak is nagy erő van illatába,
azonképp a kis nő sok szerelmet rejt magába.

Valamint sok a jóság, szín, erény a rubintban,
s nemes értékre vall, ha szépséges fénye csillan,
akképp, ha kis nőt ölelsz, sok bájt lelsz benne vígan,
csinos, kecses, felette hű, szeret holtodiglan.

Kis madár a pacsirta, apró a csalogány,
de szebben énekel, int sokmás, nagyobb madár,
ki apró nőre bukkan, kivált sok jót talál,
ízlelvén édesebb, mint a méz s a rózsaszál.

Kis madár a papagáj meg a sárgarigó,
de cifra hangjaikra hosszan figyelni jó,
becses és érdemes mind, ékesen daloló,
ekképp az apró nő is szerelemre való.

Kis nőknek e világon nem vala soha párja,
földi paradicsom mind, lelked vigasztalása,
üdülés és vigasság, szíved gyönyörrel áldja,
a menny próbájánál a te próbád jobban állja.

Mindég kis nőt kívánék, jobban, mint a nagyot,
okos dolog, ha futván, nagy bajt odahagyok,
bölcs mondás: nagy bajoknál jobbak a kisbajok,
ennélfogva a nőből a kisebbik a jobb!

(Ford.: Orbán Ottó)

Forrás: Más fény nem kell nekem. Spanyol szerelmes versek. Magyar Helikon 1978.

X. (Bölcs) Alfonz király



Dicsőítő ének

Rózsák rózsája, virágok virága,
úrnők rózsája s ékes küllemé,
víg kedv virága s bájos kellemé,
irgalom hölgye és kegyelemé,
úrnő, bajok s fájdalmak orvossága,
rózsák rózsája, virágok virága!

Ily úrnőt szívből kell szeretni hát,
ki elhárítja a Rossz ostromát
és aki minden vétket megbocsát,
mit ferde szívünk plántált e világba,
rózsák rózsája, virágok virága!

Szívből szeretni és szolgálni kell,
mert bűntől óvni minket harcra kel,
és azt is bűnbánatra gyújtja fel,
kit tévutakra vonzott balgasága.
Rózsák rózsája, virágok virága!

E hölgy, akit úrnőmül bírok én,
s kiről e dalt örökké zengeném,
szerelmével hajolna bár felém,
más hölgyekért nem gyúlnék soha lángra!

Rózsák rózsája, virágok virága,
úrnők úrnője, hölgyek hölgye, drága!

(Ford.: Tótfalusi István)

Forrás: Más fény nem kell nekem. Spanyol szerelmes versek. Magyar Helikon 1978.