Szerelmetes orca,
szánj meg végre hát,
gond a szívem sorsa,
érted űz a vágy.
Földöntúli képed
tömlöcébe zár;
szívem, ily veszélynek
vetve, nem talál
enyhes menedéket
kínjától ma már,
mert orcád tejének
búja járdal át.
Egy a törekvésem:
hogy dicsérjelek;
emlék, feledés sem
bírhat el veled;
képedtől egészen
átfut a meleg;
mert mindenre készen
voltam hű s barát.
S most vagyok szünetlen
bús, örömtelen;
ó csak még egyetlen
napra légy velem:
ékes termetedben
vigaszom lelem,
mert mit elvesztettem,
újra rámtalál.
Míg matattam terveimben,
a madárkák elröpültek;
majd kinyílt zöldellve minden,
s gond szakadt rám, bánat ült meg.
És akkor lebbent le Ő rám,
s áthatott nemes szenyórám,
kit imádok minden órán,
járja fény vagy éj a földet.
(Ford.: Molnár Imre)
Forrás: Más fény nem
kell nekem. Spanyol szerelmes versek. Magyar Helikon 1978.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése