Zaragozába megyek,
anyám, én majd özvegyen.
Ott az özvegy élte renyhe,
úgy nem élhet férjes egy se,
vendég látogatja rendre,
bíznak benne szívesen.
Látogatják és becézik,
csak becézik és segélik,
csak segélik és regélik,
jól tudom, hogyan megyen.
Zaragozán víg az özvegy,
jobban asszony, lán sem örvend
s száz ügyecskét szöszmötölhet
bárkivel, már ismerem.
Anyám, ott e nőszemélyek
édes bájukból megélnek,
annak száz gyönyört kimérnek,
aki övék teljesen.
Ó csak látnám férjuramnak
végét, hogy mindjárt utazzak,
ott, tudom, érzéssel adnak
örömöt s csókot nekem!
Még sokáig hogyha húzza,
hajlok óriási búra,
s mert ily jólét nógat útra,
életét is elveszem.
Ford: Viola József
Forrás: Más fény nem
kell nekem. Spanyol szerelmes versek. Magyar Helikon 1978.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése