Gyanúk, melyek borús képzeletemben
lappangva eszem ellen hadba szálltok,
és éjjel-nappal dúl garázdaságtok
durva kézzel e szomorú kebelben,
lankad már ellenállásom s a lelkem
maradék ereje; ha leigáztok,
megadom magam kimerülve, s bánt, hogy
makacsságtokkal szembeszállni mertem.
Hurcoljatok a félelmes vidékre,
hol, hogy halálom szobráról ne tudjak,
lehunyt szemmel voltam csupán, ha voltam.
Leteszem a fegyvert, a nyomorultnak
tiltva van, hogy magát dacolva védje;
kötözzetek szekeretekre holtan.
Ford.: Kálnoky László
Forrás: Más fény nem
kell nekem. Spanyol szerelmes versek. Magyar Helikon 1978.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése