Az Istenhez epedek,
nem viseli mégse gondom,
míg építem neked tornyom,
mit könnyemből emelek.
Lesz a fala sóhajtásból,
alap s szeglet búbánattól,
keseredett gondolatból,
s könnyeimnek záporából,
s ha nem segítsz, és veled
Isten sem jön, hogy megóvjon,
befejezem, hölgyem, tornyom,
mit könnyemből emelek.
Sok jajom lesz az őrség fenn,
valamennyi kínban edzett,
fegyverek: a bús szerelmek
muníció:nyögdelésem;
kegyetlenség fenyeget;
ha Isten nem veszi gondom,
befejezem, hölgyem, tornyom,
mit könnyemből emelek.
Kemény harcot állni hívtál:
szépségedet látni mért kell
mérséklettel, tisztességgel!
pillantásod gyilkol is már!
Ketten vagytok győztesek:
te, mert szíved egyre zordon,
s Ámor,akié a tornyom,
mit könnyemből emelek.
Bánatos, panaszos foglár,
fekete zászló kezemben:
mért vagy hozzám oly kegyetlen:
szerelmemben meghalok már,
gyászos hattyúéneket
zengve, ha nem veszi gondom
Isten, és te fenn a tornyon,
mit könnyemből emelek.
Ford.:Rónay György
Forrás: Más fény nem
kell nekem. Spanyol szerelmes versek. Magyar Helikon 1978.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése