Mélységes mély bűnbe estél,
naphosszat csak ölelgettél,
engem mégis elfeledtél,
Kárhozatom, Kegyesem.
Széna között hevergettünk,
mégis ellenségek lettünk,
civakodtunk, pörlekedtünk,
gyötörtelek gőgösen.
Én uram, szívem királya,
rá se pillantasz a lányra,
olyan rút az ő hibája?
nem lágyít meg könnye sem?
Tudom én már bánatomban:
földönfutó bolond voltam,
immár talpig fájdalomban
halál füvét keresem.
Nálam járt a szerelem,
nem jön többé sohasem.
Ford.: Orbán Ottó
Forrás: Más fény nem
kell nekem. Spanyol szerelmes versek. Magyar Helikon 1978.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése