Jánosi Gusztáv: Ne féltsétek a magyart!

(A korabeli helyesírás megtartásával!)

Ti kik eddig csak vészt, borut,

Csak halált jósoltatok:

Hallgassatok egyszer már el,

Némuljon el ajkatok!

Nem korhadt fa a magyar még

Mit már csak a dudva tart:

Erőteljes, büszke tölgy az –

Ne féltsétek a magyart!

Ezer éve hogy ezt a fát

Ülteték az ősapák,

S az utódok vész vihar közt

Gonddal hiven ápolák.

Áll még a fa büszkén, habár

Látott nem-egy zivatart;

Sasok raktak fészket rája –

Ne féltsétek a magyart!

Az a nemzet, mely oly vitéz,

Ol dicső volt egykoron,

Melynek mindig legszentebje

Legdrágábja volt a hon;

S hogy azt mentse, dicsőn verte

Le a tatárt s büszke tart:

Nem lehet az gyáva most sem –

Ne féltsétek a magyart!

Az a nép mely mellett szól a

Legnagyob tanú: a mult;

Az a nép, mely szent jogáért

Élni halni megtanult;

Nép amely honáért mindig

Tudott tenni ha akart:

Bátran nézhet a jövőbe –

Ne féltsétek a magyart!

S él az isten!... Századok bár

Semmiségbe tünjenek…

Hív marad ő… Hozzá mi sem

Leendünk majd hűtlenek…

Míg a föld egy magyart hordoz,

Míg az égnek napja tart,

Mely lesüt e szép hazára:

Ne féltsétek a magyart! –

Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író közreműködésével szerkesztve és a  magyar írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó, 1861.

Jankai Cs. J.: Világos

(A korabeli helyesírás megtartásával!)

A sík alföld amint végezi pályafutását

Nyujtózván a Dunától hosszu lába idáig:

Mint szép álom után a fölébredt a nagy üresben

Benned akad meg, nemzeti gyász-sír, árva Világos!

Benned, amely fejedet büszkén a magasba emelted,

Mintha talán nem elég volt a négy-százados ünnep?!

Mely naggyá teve, mint vala ő. a hon atyja: Szilágyi,

Hányszoros emlék fűz a magyarhoz? hányszoros emlék

Fűzi tehozzád őt?! s mint a sír gyászosok egyig.

Csak gyászföllegeket vontál a hazára örökké,

Fénylő csillagait még éjel is eltakarád te:

És mégis, csufolnak: szünj meg lenni világos,

És legyen a neved északa! míg jő virradat egykor…

Több soha nem kell, annyi szerencse elég a magyarnak,

mennyi veszett itt csak tekörülted, néma rom orma!

Annyit nyerni elég e hazának s boldog azonnal.

Oh Buda! és te Mohács! mért oh mért juttok eszembe?!

Istennek nincs annyia mindazt visszafizetni,

Amit nálatok a törhetlen Hunnia vesztett.

nem, nem! bár csurgott teretök mezején a magyar vér,

És mosa mély medret, mely még ma se bírt beomolni,

Csakhogy a vér vala mind egy csöppig tiszta becsület

És ocsmány árulás bélyege nincs oda sütve.

Hol van a vér? hol az ég keze? s oly bűnt tudna lemosni?

Gyermeke, a hitvány, ő adta el árva hazáját;

Ily szeny, ily folt megmarad oh haza rajtad örökre,

S ártatlan te viselheted e gyászt, büszke Világos…

Nem, nem! mert hiszen egy mosoly égről s vissza van adva

E haza mindene, e szép szóban: „drága szabadság!”

Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író közreműködésével szerkesztve és a  magyar írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó, 1861.

Farkas Béla: Sírhalom

(A korabeli helyesírás megtartásával!)

Hegyoldalba a sírhalom

Még csak fejfája sincs neki

Nincsen azon szögfü-virág…

De minek is az ő neki?! –

Egy árva-fi nyugszik benne

Mindenkitől elfeledve:

Nem volt ki őt megsirassa,

Sem rokona, édes-anja. - -

A halvány hold estélyenként

Meg-megáll a sírja fölött;

Le-letekint a magasból

megnézni ahol ő pihen.

És miként a dörgő fölleg

Ha átvonul a határon:

Sűrü köny hull le belőle

Az elfeledett halmára…

Hegyoldalba a sírhalom

Még csak fejfája sincs neki –

A ki e mély sírba nyugszik:

Egy hon-vesztett, egy árva-fi!

Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író közreműködésével szerkesztve és a  magyar írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó, 1861.

Malvina: A kor szelleme

(A korabeli helyesírás megtartásával!)

Miként a csermely, melynek árja

Himes réten végig halad,

éltetve és hüsitve utján

A szomjazó virágokat:

Meg nem állva, meg sem pihenve

Minden nyomán áldás terem,

Szegényt gazdagot részesítve

Egyként jótéteményiben.

S hogy fölmerülni látja benne

A gráciáknak tükörét,

Oly hiven tisztán ábrázolja

A lánynak bájit, termetét;

Nyomán minden pillantatának

Egy-egy kéklő emlény virit,

Hű képével a lány szemének

Ékítve föl zöld partjait.

Folyóvá érve a patakcsa

Habja zajosab létre kél,

Himes ábrándoknak helyébe

Már komolyab valót cserél,

És jő a sajkás, jön a révész

Tükrén hullámos utat nyit.

Míg keble nyugodt, gyermekkéz is

Kormányozhatja habjait.

Míg szabadon követve utját

Nem tartja vissza semmi gát

Addig szelid bárányként adja

Meg a szilaj elem magát; -

De ha korlátozni akarják

Utjában a szabad folyót:

Nincs oly erő mely megfékezné

A már kiáradt tombolót.

Fölvetve a víznek szinére

Gyimot, gyomot, undok sarat,

Minden mi oly mélyen feküdt a

Fenéketlen örvény alatt;

Kilép szűk partjai közül a

Bőszült, a fölzavart vizár,

S zavarban dús prédára lel a

Hullát leső halászmadár!

Aként halad eszmék virányin

A kor törekvő szelleme,

Siker követi minden léptét

és áldás jár nyomban vele.

Előre-halad, s ha haladása

Gátra, korlátra nem lele,

Szelid árjának könyen adhat

Irányt országlár bölcs keze, -

Ki veszve van, ha megkísérté

Elnyomni a kor szellemét.

Erő mit ér, midőn a szellem

Sulyos láncát rombolja szét?...

S a rabláncnak foszlányiból, mit

A zsarnok kéz reá füze,

Készíti mentő fegyverét, mely

Önkény uralmát dönti le.

Mert pusztitó bősz lávaként, mely

Földnek gyomrábol kirohan,

Kiméletet nem ismerő a

Fölzaklatott eszmeroham.

Meggyőződésnek érckarával

Ha küzd szabadság szelleme:

Nincs hatalom, nincsen erő, mely

Síkra szállhatna ellene.

Pokloknak minden cselszövénye

Bár talpra kél, harcolni száll;

Az ármányoknak mérges gyilka

Csúszva utat szívhez talál;

S az álnokságnak fegyverével

Legyőzetve, bár sírba száll.

Föltámad a sírnak mélyiből

Is ez ijesztő rémkirály.

Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író közreműködésével szerkesztve és a  magyar írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó, 1861.