Sürü setét az éj,
Dühöng a déli szél,
Jó Budavár magas
Tornyán az érckakas
Csikorog élesen.
„Ki az? Mi az? Vagy úgy. -”
„Fordulj be és alugy
Uram László király:
A zápor majd eláll,
Az veri ablakod.”
A felhő megszakad,
Nyilása tüz-patak;
Zúgó sebes özönt
A réz csatorna önt
Budának tornyiról.
„Miért zúg a tömeg?
Kivánja e s k ü m e t?”
„A nép, uram király,
Csendes mint a halál,
Csupán a m e n n y dörög.”
Megcsörren a bilincs,
Lehull, gazdája nincs:
Buda falán a rabbilincseket
- Egy-egy felhődarab -
Ereszkedik alá.
„Hah! láncát tépi a
Hunyadi két fia -”
„Uram, uram, ne félj:
László, tudod, nem él
S a g y e r m e k, az fogoly.
Mélyen a vár alatt
Vonul egy kis csapat;
Olyan rettegve lép,
Most lopja életét…
Kanizsa, Rozgonyi.
„Kettőzni kell az őrt,
Kivált Mátyás előtt!”
„Mátyás, az itt maradt,
Hanem a többi rab -
Nincsen, uram, sehol.”
A felhő kimerült,
A szélvihar elült.
Lágyan zsongó habok
Ezer kis csillagot
Rengetnek a Dunán.
„El! Míg lehet s szabad:
Cseh-földön biztosabb.”
„Miért e félelem?
Hallgat minden elem
Ég s föld határa közt.”
Az alvó aluszk
A bujdosó buvik;
Ha zörren egy levél,
Poroszlót jőni vél
Kanizsa, Rozgonyi.
„Messze még a határ?
Minden perc egy halál!”
„Legitten átkelünk,
Ne félj uram: v e l ü n k
A gyermek, a fogoly.”
Az alvó felvirad,
A bujdosó riad;
Szellő sincsen, de zúg,
Felhő nincsen, de búg
S villámlik messzről.
„Oh adj, oh adj nekem
Hüs cseppet, hü csehem!”
„Itt a kehely, igyál,
Uram, László király,
Enyhit… mikép a s i r .
Állj meg, boszú, megállj:
Cseh-földön ül a rab;
Cseh f ö l d b e n a király
Mindég is ott mard,
De visszajő a rab…!
Forrás: Magyar szavaló. Jelesebb iróink műveiből összeválogatta KÖRNYEI JÁNOS tanár. II. RÉSZ. A közép és felsőbb tanodák használatára. Pest, kiadja Lampel Róbert 1863.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése