Harsog a kürt csengő riadása,
Messze fémlik zászlók lobogása,
Győző Zoltán győzedelmi hadja,
Merre mégyen, a babért aratja.
Megy pusztítva délnek, éjszakának,
S nincsenek kik ellen állhatásnak:
Sarc alatt a németek császára,
Néki hódol Konstantinnak vára.
S zeng a kürtök csengő riadása,
S szól a zászlók néma lobogása:
„Jaj a fejnek, jaj s halál a karnak,
Ellenállni mely mer a magyarnak!”
Mégis, mégis ellenállni mernek,
Frigyszegőleg kik fegyvert emelnek,
Balga népi nagy Lombardiának,
Hős Berengár fényes országának.
Mint a bércről zúduló vizomlás
Jött közéjök káros meghasonlás;
Ön fejét a balga nép megunta,
S hős Berengár életére ronta.
Szertedúlá szép királyi várát,
Összetépé biboros palástját,
Őt bitónak tüzé karvasára,
Földnek, égnek botránkozására.
Hős Berengár, disze korszakálnak,
Frigyes társa volt Árpád fiának.
„Istenemre, a ki él felettünk,
Ezt a népet megillik fenyitnünk!”
Monda s eljött győzedelmi Zoltán,
Megbizottan nagy hatalma voltán;
Zeng a kürtök csengő riadása,
S szól a zászlók néma lobogása:
„Fel, gonosz nép, fel, véres csatára!
Véretek lesz, s légyen a had ára!
Fel, csatára, partütők, ki vagytok!
A birónak szörnyű számot adtok.
Kik királytokat meggyilkolátok,
Szép palástját összeszaggatátok,
Őt tüzétek rút bitó hegyére,
S mégis éltek földnek szégyenére!”
S büntetőleg rá ront Páviára,
A nagy ország első városára.
A keritést fegyver árja bontja,
Háztetőit láng-hamúba ontja.
S merre elhat győző karja, vért ont,
S merre pillant, véritéletet mond,
S pártütő, ha még kétannyi volna,
Vérbünéért mind rakásra hullna.
Boszuharcát így végezte Zoltán,
S rettegék őt nagy hatalma voltán
Nagy Csepeltől délnek, éjszakáig
S fel keletnek Konstantin váráig.
Forrás: Magyar szavaló. Jelesebb iróink műveiből összeválogatta KÖRNYEI JÁNOS tanár. II. RÉSZ. A közép és felsőbb tanodák használatára. Pest, kiadja Lampel Róbert 1863.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése